Bejegyzések

A magyar szóban benne van a „mag” szó. Talán nem hiába!

A magyar szóban benne van a „mag” szó. Talán nem hiába!

Nem régen olvastam a magyarság lehetséges őstörténetéről egy érdekes hírt, miszerint Detre Csaba talált egy kódexet, méghozzá Iránban, amely bizonyíthatja az örmény írásos hun nyelv és a mai magyar nyelv közötti rokonságot. Ez az Iszfaháni-kódex ezáltal megbuktathatja a finnugor nyelvrokonság elméletét. Nagy port kavart a hír, már csak azért is, mert a kódexet valójában még senki nem látta, így nem biztos a létezése sem.

Az légy, aki vagy!

Az légy, aki vagy!

Néha teszünk olyan dolgokat, amelyek nincsenek ellenünkre, de nem a mi vágyainkat tükrözi, nem belőlünk jön. Ezeket lehet, mások unszolására tesszük, vagy azért, hogy valakinek a kedvében járjunk, esetleg, hogy észrevegyenek bennünket. Ha a cselekvés, tett, milyenség nem áll tőlünk távol, ez még működhet is hosszabb-rövidebb ideig. De egyszer majd azt vesszük észre, hogy ez nem mi vagyunk.

Népvándorlás Európába

Népvándorlás Európába

Nem lehet megkerülni a bevándorlás témakörét. Ami az utóbbi időben itt történik, az új jelenség Európa újkori történetében. Voltak menekültáradatok korábban is. Gondoljunk csak az 56-os forradalom magyar menekültjeire, a 68-as cseh emigránsokra, a 80-as évek eleji afgán-orosz háború elűzötteire vagy a lengyel disszidens-hullámra. Ezek a hazájukat elhagyó, legtöbb esetben jól képzett emberek azonban eloszlottak a világ államai között. Az USA, Kanada, Ausztrália, Németország, Ausztria, Franciaország és a skandináv államok fogadták be döntő többségüket. Ők – az afgánok kivételével –, európai kultúrájú, keresztény gyökerű emberek voltak. Akik – ha nem is tagadták meg soha, hogy honnan jöttek –, pár éven belül jól-rosszul beszélték a befogadó ország nyelvét, követték annak szociális-kulturális életmódját. Beilleszkedtek.

Csak pozitívan!

Csak pozitívan!

Jó híreim vannak innen, a tó partjáról. Az idő remek, kellemesen, vasárnap délelőtthöz illően langyos. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból éppen senki nem nyír füvet, nem fűrészel, nem flexel, és a kapálógépek is hallgatnak. Az univerzum kifürkészhetetlensége ismét megmutatkozott. 

A tudás ballasztjai

A tudás ballasztjai

Nemsokára vége a tanévnek, és csemetéink egy újabb osztályt tudhatnak a magukénak. Bizonyítványt kapnak, jó és rosszabb jegyekkel, amik ugye az adott év tananyagának elsajátításában való előrehaladást hivatottak értékelni. Nem tisztem, és ne is legyen, de most belekontárkodok a nagyok "dógába".

A hosszú és boldog házasság titka

A hosszú és boldog házasság titka

Tegnap megkérdeztem a férjemet, hogyan lehet az, hogy több mint 3 év után mi csak egyre szerelmesebbek vagyunk egymásba? Ezt azután kérdeztem, miután a színházi szünetben úgy csókolt, mint a legszerelmesebb férfi.

Szárnyaljunk, mint a madarak

Szárnyaljunk, mint a madarak

Gyerekkoromban biztos voltam benne, hogy az emberek is tudnak repülni, mint a madarak. Egy nap óvodába menet a könnyedén tovalibbenő fecskéket elnézve kedvet is kaptam, hogy kipróbáljam. A fecske technikájával persze nem sikerült, hiába futottam neki és csapkodtam hevesen karjaimmal, csak egy picit sikerült elrugaszkodnom a talajtól, de ezt gyors landolás követte, és persze a lehorzsolt térdeim… 

A nemzetvesztő lúzer, kinek szobrot állítottak

A nemzetvesztő lúzer, kinek szobrot állítottak

Trinanon mintegy előre eldöntetett. De a háború végén megköttetett egy tűzszünet. S ekkor jött a nemzetet még súlyosabb szakadékba taszító ember: Károlyi Mihály. Újratárgyalta a fegyverszünetet, dilettáns módon, jelentős újabb területeket vesztve. A győztesek rajtunk röhögtek, s örültek a nyertes szomszédok.

Károlyi Mihály egész életében a nagy, és annál hiúbb lúzer volt. Hírek szerint Monaco játéktermeiben vesztette el igen nagy vagyona többségét. Aztán kiosztotta az elzálogosított földeket.

Az az unalmas polgári világ

Az az unalmas polgári világ

Újra kezd politikai életünk központja a polgárság, a polgári Magyarország lenni. Ez a kicsit háttérbe szorult téma kulcskérdése az ország további előrelépésének.

Idézzük is rögtön Orbán Viktor miniszterelnököt: „A polgári berendezkedés (…) lényege, a szíve közepe mégiscsak az, hogy emberközeli, emberléptékű. A polgári berendezkedés azt jelenti, hogy a politika nem odafönt történik (…), hanem bekopog az emberekhez, és az ő gondjaikra keresi a választ. Most, hogy a nagy ügyeket, a válságkezelést és a romeltakarítást befejeztük, egy új szakaszt kell nyitnunk. A 2016-os költségvetés már erről szól. Mindenki léphet egyet előre. Most a hangsúlyt a (…) polgári életminőség megteremtésére kell áthelyeznünk. A polgári kormányzás azt jelenti, hogy a munkába igyekvő, bérből és fizetésből élő emberek számára akarjuk otthonosan berendezni az országot. Most az a feladat következik, hogy kényelmesebb (…) életkörülményeket teremtsünk azok számára, akik munkából élnek, és így akarnak egyről a kettőre jutni.” 

Ezek a szavak a magyar politikai élet kulcskérdései. Túl vagyunk a „romeltakarításon”, és most jöhet ténylegesen a polgári világ kialakítása. Ez pedig politikailag kevésbé látványos munka lesz.

Korábbi bejegyzések