A magyar szóban benne van a „mag” szó. Talán nem hiába!

Nem régen olvastam a magyarság lehetséges őstörténetéről egy érdekes hírt, miszerint Detre Csaba talált egy kódexet, méghozzá Iránban, amely bizonyíthatja az örmény írásos hun nyelv és a mai magyar nyelv közötti rokonságot. Ez az Iszfaháni-kódex ezáltal megbuktathatja a finnugor nyelvrokonság elméletét. Nagy port kavart a hír, már csak azért is, mert a kódexet valójában még senki nem látta, így nem biztos a létezése sem.

Az légy, aki vagy!

Néha teszünk olyan dolgokat, amelyek nincsenek ellenünkre, de nem a mi vágyainkat tükrözi, nem belőlünk jön. Ezeket lehet, mások unszolására tesszük, vagy azért, hogy valakinek a kedvében járjunk, esetleg, hogy észrevegyenek bennünket. Ha a cselekvés, tett, milyenség nem áll tőlünk távol, ez még működhet is hosszabb-rövidebb ideig. De egyszer majd azt vesszük észre, hogy ez nem mi vagyunk.

Elegem van a tudatlanságból – a sajátoméból is

Az olvasók többsége el sem tudja képzelni, milyen mennyiségű manipuláció, csúsztatás történik. Ha nem tudjuk jól a történelmet, hiányzik a vértünk.

Népvándorlás Európába

Nem lehet megkerülni a bevándorlás témakörét. Ami az utóbbi időben itt történik, az új jelenség Európa újkori történetében. Voltak menekültáradatok korábban is. Gondoljunk csak az 56-os forradalom magyar menekültjeire, a 68-as cseh emigránsokra, a 80-as évek eleji afgán-orosz háború elűzötteire vagy a lengyel disszidens-hullámra. Ezek a hazájukat elhagyó, legtöbb esetben jól képzett emberek azonban eloszlottak a világ államai között. Az USA, Kanada, Ausztrália, Németország, Ausztria, Franciaország és a skandináv államok fogadták be döntő többségüket. Ők – az afgánok kivételével –, európai kultúrájú, keresztény gyökerű emberek voltak. Akik – ha nem is tagadták meg soha, hogy honnan jöttek –, pár éven belül jól-rosszul beszélték a befogadó ország nyelvét, követték annak szociális-kulturális életmódját. Beilleszkedtek.

Csak pozitívan!

Jó híreim vannak innen, a tó partjáról. Az idő remek, kellemesen, vasárnap délelőtthöz illően langyos. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból éppen senki nem nyír füvet, nem fűrészel, nem flexel, és a kapálógépek is hallgatnak. Az univerzum kifürkészhetetlensége ismét megmutatkozott. 

A tudás ballasztjai

Nemsokára vége a tanévnek, és csemetéink egy újabb osztályt tudhatnak a magukénak. Bizonyítványt kapnak, jó és rosszabb jegyekkel, amik ugye az adott év tananyagának elsajátításában való előrehaladást hivatottak értékelni. Nem tisztem, és ne is legyen, de most belekontárkodok a nagyok "dógába".

A hosszú és boldog házasság titka

Tegnap megkérdeztem a férjemet, hogyan lehet az, hogy több mint 3 év után mi csak egyre szerelmesebbek vagyunk egymásba? Ezt azután kérdeztem, miután a színházi szünetben úgy csókolt, mint a legszerelmesebb férfi.

Szárnyaljunk, mint a madarak

Gyerekkoromban biztos voltam benne, hogy az emberek is tudnak repülni, mint a madarak. Egy nap óvodába menet a könnyedén tovalibbenő fecskéket elnézve kedvet is kaptam, hogy kipróbáljam. A fecske technikájával persze nem sikerült, hiába futottam neki és csapkodtam hevesen karjaimmal, csak egy picit sikerült elrugaszkodnom a talajtól, de ezt gyors landolás követte, és persze a lehorzsolt térdeim… 

A nemzetvesztő lúzer, kinek szobrot állítottak

Trinanon mintegy előre eldöntetett. De a háború végén megköttetett egy tűzszünet. S ekkor jött a nemzetet még súlyosabb szakadékba taszító ember: Károlyi Mihály. Újratárgyalta a fegyverszünetet, dilettáns módon, jelentős újabb területeket vesztve. A győztesek rajtunk röhögtek, s örültek a nyertes szomszédok.

Károlyi Mihály egész életében a nagy, és annál hiúbb lúzer volt. Hírek szerint Monaco játéktermeiben vesztette el igen nagy vagyona többségét. Aztán kiosztotta az elzálogosított földeket.

Az az unalmas polgári világ

Újra kezd politikai életünk központja a polgárság, a polgári Magyarország lenni. Ez a kicsit háttérbe szorult téma kulcskérdése az ország további előrelépésének.

Idézzük is rögtön Orbán Viktor miniszterelnököt: „A polgári berendezkedés (…) lényege, a szíve közepe mégiscsak az, hogy emberközeli, emberléptékű. A polgári berendezkedés azt jelenti, hogy a politika nem odafönt történik (…), hanem bekopog az emberekhez, és az ő gondjaikra keresi a választ. Most, hogy a nagy ügyeket, a válságkezelést és a romeltakarítást befejeztük, egy új szakaszt kell nyitnunk. A 2016-os költségvetés már erről szól. Mindenki léphet egyet előre. Most a hangsúlyt a (…) polgári életminőség megteremtésére kell áthelyeznünk. A polgári kormányzás azt jelenti, hogy a munkába igyekvő, bérből és fizetésből élő emberek számára akarjuk otthonosan berendezni az országot. Most az a feladat következik, hogy kényelmesebb (…) életkörülményeket teremtsünk azok számára, akik munkából élnek, és így akarnak egyről a kettőre jutni.” 

Ezek a szavak a magyar politikai élet kulcskérdései. Túl vagyunk a „romeltakarításon”, és most jöhet ténylegesen a polgári világ kialakítása. Ez pedig politikailag kevésbé látványos munka lesz.