Elegem van a tudatlanságból – a sajátoméból is
Külföldön élő barátom hagyatékának felszámolása során jó barátaival kellett ügyet intézni. Kellemes házaspár, bár egy-két részletben nem egészen értettünk egyet, de mindez feloldódott.
Meghívtak látogatóba: kellemes beszélgetés volt az elbúcsúzásig. Akkor valahogy szóba hoztam, hogy gyakran vitatkoztam a(z akkori) Hír TV-ben. Egy pillanat alatt lefagyott minden. Az asszony megszólalt:
nekem azt a vallásom tiltja.
Nem hiszem, hogy ez a zsidó vallást jelentette volna, inkább valamiféle baloldali elkötelezettséget. Meglepetéssel ért e pillanat, de nem visszaütésre, hanem elgondolkozásra késztetett. Meggyőződésem volt, hogy barátom barátai korrekt emberek, s reakciójuk nem manipuláció, hanem tiszta és ösztönös reakció. Miért ne érdekelne más véleménye, főleg ha hiteles? Csak többet érthetek valamit a világból, valami által, ami más szemszög, mint az enyém.
Aztán New Yorkból hazajött barátom, aki viszonylag szótlan, barátjával mi talán három órát beszélgettünk. István végül megszólalt:
Nagy baj van. A fejünkben! Nem tudjuk a történelmet!
Igaza volt. Múltkor felhívtam, hogy érdekelne a vita folytatása. Igent mondott, s hozzátett kb. annyit: hát nem értelmiségiek vagyunk? Ami azért némileg összetart.
Furcsa módon, de elég mélyen belekerültem a XX. századi történelemről folyó vitákba. És a napi politikai történésekbe és azok elemzésébe. Az olvasók többsége el sem tudja képzelni, milyen mennyiségű manipuláció, csúsztatás történik. Csak hadd utaljak arra, hogy 2006 őszi zavargásoknak folyamatos a félreértelmezése. Merthogy nem elsősorban zavargás volt, hanem szerintem előre jól felépített provokáció. Az egész ügy tele ellentmondásokkal. „Apróság”. A TV egykori elnökétől tudom, hogy egyetlen gombnyomással leereszthető volt a vastag rács. És ugyan ki hiszi el, hogy minden rendőrosztagot oda állítottak, amihez nem értett? Vagy ha értett, éppen oda, ahonnan semmit sem tehetett.
Ilyen balek rendőrség még Magyarországon sincsen. S aztán az azonosítók hiánya, a véletlen szemkilövetések. Ennyi hiba halmozottan véletlenül nem létezik, de ha így tervezték, az profi tervezés volt.
Aztán sok vita zajlik Horthy szerepéről, s az ország felelősségéről a zsidók deportálásában. Amely a német megszállás után történt egy Hitler által „ajánlott” miniszterelnök vezette, a német uralmat kiszolgáló kormánnyal. Benne Baky László és Endre László államtitkárokkal. Az előbbi szervezte a Horthy-ellenes csendőrpuccsot, melyet Koszorús ezredes meghiúsított. Július 7-én avatják fel szobrát a budai Várban. Végre egy stabil pont a tisztánlátásban.
De ugyan miért nem beszélünk az egyházak embermentő szolgálatairól, miért hallunk oly keveset a népbírósági téves ítéletekről, miért oly keveset a svábok kegyetlen elhurcolásáról, kisemmizéséről, a recski – Faludy szerint – megsemmisítő táborról?
Talán egy példával szemléltetném. Montgomery budapesti nagykövet visszaemlékezéseinek azt a címet adta: „A kelletlen csatlós”
Nekünk és rólunk viszont mindig azt mondták: „Az utolsó csatlós”, mintha mi önként és örömmel csatlakoztunk volna a német birodalom csatájához. Látják! Így lehet bűnbakot képezni. S a játszma nem ért még véget.
Persze, ha jobban tudnánk a történelmet, kicsit jobban fel lennénk vértezve.