Szárnyaljunk, mint a madarak
Gyerekkoromban biztos voltam benne, hogy az emberek is tudnak repülni, mint a madarak. Egy nap óvodába menet a könnyedén tovalibbenő fecskéket elnézve kedvet is kaptam, hogy kipróbáljam. A fecske technikájával persze nem sikerült, hiába futottam neki és csapkodtam hevesen karjaimmal, csak egy picit sikerült elrugaszkodnom a talajtól, de ezt gyors landolás követte, és persze a lehorzsolt térdeim…
Azt már akkor is tudtam, hogy tudunk szárnyalni, csak azt nem, hogy az emberek másképpen szárnyalnak, mint a madarak. A madarak a szárnyaik segítségével emelkednek a magasba, míg mi emberek, a lelkünk erejével…
Ahogy a madárfiókának meg kell tanulnia a szárnycsattogtatás művészetét, úgy nekünk is rá kell jönni a szárnyalás módjára. A szárnyalást nem bármiféle folyadékok vagy szerek hatására kell elérni. A szárnyalást a belső egyensúllyal lehet indítani, a magasságot pedig a boldogsággal lehet szabályozni.
Szárnyalni lehet sokféleképpen. Lehet nagy erőfeszítéssel, és óriási energiák megmozgatásával, mint a hattyúk, vagy könnyedén, elegánsan, mint a fecskék.
Lehet alacsonyan röpködni, mint a verebek, vagy észveszejtő magasságokba emelkedni, mint a sas.
Repülni lehet csapatostul, mint a seregélyek és a varjak, vagy szabályos alakzatban, mint például a vadludak és a darvak.
Repülni lehet a saját erőnkből, mint a galambok, vagy kihasználva a légáramlásokat, mint a sirályok.
És vannak emberek és madarak is, akik csak a földön hajlandók járni, mint a pingvinek és a struccok, pedig szárnyuk nekik is van!
A repülés mindenképpen kellemes, ember és madár könnyűnek érzi magát és gondtalannak. Milyen kellemes kiemelkedni a mindennapi gondokból, és kiszellőztetni a fejünket a menetszélben. Minél feljebb szállunk, annál több dologra rálátunk, és magasra emelkedve megcsodálhatjuk, és beláthatjuk a végtelent.
Tanuljuk hát meg a könnyedség művészetét. Tegyük le egy pillanatra gondjainkat, és szálljunk a gondolat erejével. Kell néha. És megéri.