Az légy, aki vagy!
Csak élünk a nagyvilágban, és tesszük a dolgokat. De vajon mindig azt tesszük, amit kellene?
… figyeld meg egyszer magadat. Vajon jól érzed magad abban a helyzetben, amiben vagy? Nem igazán, vagy egyáltalán? Akkor ideje elgondolkodni…
Néha teszünk olyan dolgokat, amelyek nincsenek ellenünkre, de nem a mi vágyainkat tükrözi, nem belőlünk jön. Ezeket lehet, mások unszolására tesszük, vagy azért, hogy valakinek a kedvében járjunk, esetleg, hogy észrevegyenek bennünket. Ha a cselekvés, tett, milyenség nem áll tőlünk távol, ez még működhet is hosszabb-rövidebb ideig. De egyszer majd azt vesszük észre, hogy ez nem mi vagyunk. Nem leljük örömünket abban, amit csinálunk, és már kedvünk sem lesz hozzá. Akkor nézzünk magunkba, és keressük meg, mi az a helyzet, amiben jól érezzük magunkat, mi az, amit szívből teszünk, és találjuk meg önmagunkban, hogy kik is vagyunk valójában.
… ha te színész vagy, akkor állj ki a színpadra, ha remete, akkor vonulj el egy barlangba, de előbb nézz mélyen magadba, és vedd észre, hogy ténylegesen melyik vagy. Azt semmiképpen ne hagyd, hogy döntésedben mások befolyásoljanak, és te se avatkozz abba, hogy mások miképpen éljenek.
Menj ki a természetbe, és nézelődj! Lásd meg, hogy az almafán nem cseresznyék lógnak, és a veréb sem szárnyal sasként a felhők között… Miért gondolod azt, hogy te jól érezheted magad ott, ahol nincs helyed?
Nézzünk tehát magunkba, és keressük meg azt, aki vagyunk. Tegyük azt, amit szeretnénk, amihez kedvet érzünk, és egy idő múlva észrevesszük majd, hogy történnek kisebb csodák. Hogy jól vagyunk, hogy megtalál bennünket az, akivel szót értünk, hogy napközben vidáman fütyörészünk, hogy tánclépésekkel közlekedünk, hogy élvezzük a pillanatot, amiben vagyunk, hogy szárnyalunk. Ezek után egyszer csak nagyobb csodákat is tapasztalunk. Elmúlnak betegségeink, kivirulunk, boldogok vagyunk.
Itt van tehát a feladat (ahogy Charlie énekli): az légy aki vagy, és érezd jól magad!