A nemzetvesztő lúzer, kinek szobrot állítottak

Tegnap volt a „Nemzeti Összetartozás Napja”, mely szépen hangzik, de szomorú visszaemlékezés és nehezen megoldható feladatra szólít. Igen: szomorú visszaemlékezés a Trianonban volt döntésre, melyet nagyapám a küldöttség tagjaként élhetett meg, igen sanyarúan, majd harcolhatott külügyminiszterként következményei ellen. Ez olyan döntés volt, melyet, mint a történelem ma megismerhető kutatásaiból megtudhatunk, valójában a háború megindítása – pontosabban kikényszerítése által – a nagyhatalmak előre elterveztek.

Gavrilo Princip szerb diák jól célzott lövései mint a gyújtózsinór első lobbanása hozták a „Nagy háború”-t. Tudjuk, hogy a cári titkosszolgálat volt a háttérszervező, egy többre vágyó, terjeszkedni kívánó nagyhatalom, mely elsőként bukott bele a világégésbe. A cári udvart söpörték el először. Nem a „nagy szocialista forradalom”, hanem vonaton külföldről beküldött felforgatók. 

A háború elindításában és az Osztrák Magyar Monarchia szétdarabolásában oly érdekelt és oly tudatos cárt és családját még 1918-ban lemészárolták a kommunisták, nem örvendhetett tehát saját titkosszolgálatának aknamunkájában. Szerencsétlen, ha tudta volna, hogy egész saját családját juttatja mészárszékre. De terve sikerült. Íme, a „winner”.

Trianon valószínűleg elkerülhetetlen volt, de annak súlyossága jelentős mértékben egy sérült, hiú és nagyravágyó ember tette. Úgy hívják: gr. Károlyi Mihály.

Gróf Tisza István magyar miniszterelnök a világháború elindítása ellen a monarchia illetékes döntéshozó testületében egyetlenként mondott ellent, de utána kénytelen volt felismerni, hogy ezzel országunk és királyságunk partvonalra kerül, ami még rosszabb pozíció. Így hát ő is beállt a háborús hadüzenet mellé. De írásban deklarálta: Magyarország ebben a háborúban győzelem esetén egyetlen talpalatnyi földet sem kíván más országoktól elvenni. 

Ezzel szemben a groteszk végeredmény: más országok elvették a Magyar Királyság területének kétharmadát. S ami talán még sokkal fájóbb: leszakítottak nemzetrészeket, szétszakítottak emberi kapcsolatokat, gazdasági hálózatokat.

Trinanon mintegy előre eldöntetett. De a háború végén megköttetett egy tűzszünet. S ekkor jött a nemzetet még súlyosabb szakadékba taszító ember: Károlyi Mihály. Újratárgyalta a fegyverszünetet, dilettáns módon, jelentős újabb területeket vesztve. A győztesek rajtunk röhögtek, s örültek a nyertes szomszédok.

Károlyi Mihály egész életében a nagy, és annál hiúbb lúzer volt. Hírek szerint Monaco játéktermeiben vesztette el igen nagy vagyona többségét. Aztán kiosztotta az elzálogosított földeket.

Állítólag valóban előfordult, hogy amikor látványosan a határban földet osztott, odament egy helyi nagygazda és odaszólt neki: 

Gróf Úr! Az rendben van, hogy Ön földet oszt! De ne az enyémet, hanem a sajátját.

Megjegyzés

Nekem igen sokat mond, hogy Károlyi számos parlamenti vita után valódi, véres párbajra hívta ki Tiszát. Az első vérig folyó harc látszólag eldőlt Tisza bevitt találata után. Károlyi nem ismerte el. Jött a következő találat és következő vér. Károlyi Mihály azt sem ismerte el. Végül vértől borítva hordágyon vitték el. Tisza – nem fegyvertudásán múlott – e helyzetben súlyosabb sérülést is okozhatott volna. Aztán Tiszát Károlyi hatalomra kerülésekor lakásában agyonlőtte családja előtt néhány katona. Ki küldte őket? Ma sem tudják. De kétségtelenül a gyűlölet. S persze mindenek mögött a hiúság és az ármány.

Nekem ez mintha a közelmúltból is közeli vészként visszacsengne.

Hát hülye lett volna Károlyi? Nem, csak igen beteg. A nyúlszájjal és nyitott szájpadlással született gyerek a világtól elzártan, Parádon lévő kastélyukban nevelkedett. Vélhetően szégyellte a család, s szégyenkezett maga is. Aztán Bécsben megoperálták: gondolhatják, a XIX. században milyen érzéstelenítéssel.

Számos okom van feltételezni, hogy nem véletlen a felnőtt korban oly számos jelből látható személyiségzavar. S egy ifjú, aki a legek legje akar lenni, s ezért küzd életén át. Küzd, de nem alkot. Csak vezető szerepre tör. Kisebbségi érzése végtelen hiúságba megy át, a gyűlölt világot csak akkor érzi legyőzöttnek, ha ő kerül mindenki elé. (Látott már ön is hasonlót?)

És sikerül neki: miniszterelnök, majd köztársasági elnök lesz. S egy nemzet fizeti mai napig árát. Dilettáns döntések, majd a csőd. És az országot a kommunisták kezébe adja, annak mai napig tartó kihatásával. 

Trianon valószínűleg elkerülhetetlen volt, de annak súlyossága jelentős mértékben egy sérült, hiú és nagyravágyó ember tette. Úgy hívják: gr. Károlyi Mihály.

És szobrot állítottak neki. Emlékeznek arra, micsoda vitavihar volt néhány éve, amikor elvitették a Kossuth tér sarkáról e nemzetvesztő szobrát? És innen persze sejthetni, kik védték. Tevékenységének egykori haszonélvezői és azok családjai. Mert itt élnek közöttünk.