Időnként a tavat is rendbe kell tenni. Ezért ma kissé lehangoló a kinézete, a víz félig leeresztve, ragasztás, növényritkítás; ha már a kert megújult körben, akkor a tó sem maradhat le. Holnap újra töltöm, talán megmarad a tervezett magasabb vízállás, talán. Ezek az utólagos módosítások mindig bizonytalanok, majd meglátjuk.
Nyár, meleg, szabadidő és nyaralás, no meg a fűnyírás. A paneldzsungel árnyékában is van, azt is kell nyírni, de az izgi verzió a kertek rejtekén van. Nem is valamirevaló kertes ház az, ahol nem lelhető fel a fűkuszálók egyik oszlopos példánya. Néhol pedig egész kompániája.
A fű legtöbbször akkor is nő, ha nincs eső, nem süt a nap, kérlelhetetlen minidzsungel. Az emberek pedig versenyre kelnek vele. Alapjában véve elég bolond egy játék, mert minél többet vágjuk, annál jobban nő, tunningolni is lehet, ha még öntözzük is. Az a "szép ződ gyep" ugye, meg a szomszéd fűje mindig zöldebb, vagy vágottabb.
Amikor valaki Veled szemben nem úgy viselkedik, ahogy Te elvárnád, vagy talán még meg is bánt azzal, amit vagy ahogy tesz, akkor Te is dühös szoktál lenni? Haragudni szoktál az ilyen emberre?
Ha igen, akkor nem jól teszed. Ugyanis amikor valaki vét ellenünk, akkor általában nem azért teszi, hogy nekünk konkrétan ártson. Mindinkább azért, mert a múltbéli tapasztalatai ezt a cselekvést diktálják. Vagy csak önmagát próbálja védeni ezzel. De az is lehet, hogy alacsony önbizalmából fakadóan úgy érzi, alul maradna veled szemben, és ez fáj neki.
A nyár utazásra csábít. Ilyenkor még olyanok is útra kelnek, akik egyébként ritkábban mozdulnak ki otthonaikból.
Az utazás célja leginkább a kikapcsolódás, a pihenés. És valljuk be, hogy a nyári kánikulát sokkal kellemesebb egy vízparti környezetben tölteni, mint átforrósodott otthonunkban.
Persze nem mindenki vízpartra utazik. Van, aki távoli városokat szeretne felkeresni, van, aki erdei sétákra vágyik, tavakat, barlangokat, természeti csodákat, és ember alkotta csodákat is szívesen megnézünk.
Ez mind kikapcsolódást jelent, a munkával-, vagy tanulással töltött mindennapok után.
A Debrecen előző fordulóbeli Európa Liga futball mérkőzését 3:0-ra nyerte. Első gólját René Mihelic, a másodikat Dusan Brkovics, a harmadikat Ibrahime Sidibe lőtte. Igazi magyaros, hajdú bravúr!
Angol ismerőseim mesélik, hogy barátjuk beszüntette az angol válogatott mérkőzéseinek nézését, mert a csapattagok közül egyik sem hasonlított az angolokra.
Nézem a görög kormányt, hallgatom tanácsadóik hablatyolását, és az az érzésem, hogy kísértetiesen hasonlítanak a Gyurcsány-csapathoz. Öt hónapja kormányoznak, és hibát hibára halmoznak. Tipikus szociálliberális alakulat. Úgy tesznek ők is, mintha kormányoznának. Választást nyertek úgy, hogy ígértek, hazudtak a népnek reggel, délben és este. Azok pedig hittek nekik. Jóllehet sem fegyver, sem paripa nem volt Ciprasék kezében. Ahogy 2006-ban Gyurcsányékéban sem. Ideologizálnak, miközben a legfontosabbhoz, a gazdasághoz, a pénzügyekhez az égvilágon semmit sem értenek.
A mai világban bár már azonos „szintre” került a nő és a férfi, a nők mégis akkor boldogok igazán, ha behódolhatnak a mellettük élő férfinak. A nő akármit is mond, vágyik arra, hogy alávethesse magát, csak épp nem mindegy, ki a férfi. Nem a kényszerítés vagy a durva szavak, esetleg az egyértelműsített nő-férfi szerepek vezetnek eredményre. De nem ám. Mert igazi nő akárkinek nem tud behódolni.
Valóban mindenki azt akarja csinálni, amit akar. Már rég nem lett fontos, hogy valakinek az akarata mennyire jó, vagy nem jó másnak. Mindenki azt szeretné, nem is szeretné, akarja, hogy vele törődjenek. A többi nem számít és nem is fontos.
Az viszont igen, hogy minél többen fogadják el az akaratát. Ami csak egyetlen felé hajlik, önmaga felé. Elszomorító, hogy nemtől, kortól és nemzetiségtől függetlenül csak és kizárólag a magamutogatás lett a fontos.
Van, amikor sajnos eljutunk a kapcsolatunkban egy olyan fokra, amikor már nem tudunk úgy nézni a másikra, mint a legelején. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen mindannyian folyamatosan változunk, és nincs kőbe vésve az, hogy pont egy irányba fogjuk megtenni ezt a párunkkal. Van, hogy elágazik az utunk, mert más irány jutott nekünk, más tapasztalatok kellenek a lelki fejlődésünkhöz, más van beleírva a sorskönyvünkbe.
