Születésnapom margójára
Ma július 15-e van. A születésem napja. Krisztusi kor, 33 éves lettem. Ha valaki azt mondaná a 10 évvel ezelőtti énemnek, hogy nagy örömmel és várakozással fogok erre az életévre tekinteni, akkor biztos nem hiszem el. Hiszen 29. évem végén eltemettem magam a gondolattól, hogy vége a fiatalságnak. Most már tudom, mennyire nem volt igazam.
Néha azt gondoljuk, hogy ha elérünk egy életkort, akkor ott befejeződik valami, véget ér, sajnáljuk, megsiratjuk és mindig vissza vágyakozunk a régi életünkbe. Onnantól már nem lesz semmi olyan jó, mint régen volt, megszűnik valami, ami eddig fiatalon tartott minket. Ezért félünk egy évvel idősebbnek lenni, mert az már visszafordíthatatlan. Öregszünk, és ez félelemmel tölt el. Talán nem várjuk. Talán nem is akarjuk. Mégis elérkezik a napja. Boldogan fújjuk el a sok gyertyát, de aztán kétségbe esünk. Mi lesz ezután? Már nem leszünk ugyanazok, mint eddig? Megszűnik a tegnap fiatalsága, bohósága, és egyből hajlott hátú vénemberekké válunk?
Mindegy, hogy 10 éves az ember, vagy 90, a csodák sosem szűnnek meg az életünkben...
Igen, a világ gyorsan halad, ez igaz. Szinte szülinapokról karácsonyokra, karácsonyokról szülinapokra élünk. Olyan gyorsan elmennek az évek, hogy alig tudjuk visszaidézni, mi is történt az elmúlt 365 napban. De mégis minden év tartogat csodákat, nem igaz? Amikre emlékezünk, amíg élünk. Amik építgetnek bennünket, amik erőt adnak, amik nehézséget hoznak, de végül nyertessé tesznek, amik boldogsággal töltenek el, vagy amik akár csak megnevettetnek.
Ezekért a csodákért érdemes mindig egy évvel tovább lépni. Tök mindegy, hogy 10 éves az ember, vagy 90, a csodák sosem szűnnek meg az életünkben, mindig tudják az utat hozzánk, és a legjobb bennük, hogy pont olyan álruhában érkeznek, amire épp szükségünk van.
Én akkor értettem meg ezt, amikor végül mégis eljött, amit nem vártam, 30 éves lettem. Ugyanis onnantól valóban nagyot fordult az életem, csakhogy nem a rossz irányba. Feltételeztem a rosszat, mégis jót kaptam a sorstól. Nagyon jót. Talán így visszatekintve azt mondanám, akkortól kezdtem el igazán élni. Persze előtte is volt élet, csak akkor még nem tudtam, hogy mennyi csodát kaphatunk a sorstól, ha szerencsénk van. Fellélegeztem. Túléltem. Hálát adtam. Megnyertem.
Most nagyon vártam már ezt a napot. Valahogy érzem, hogy jó év lesz ez a 33-as. Talán csak eldöntöttem, hogy jó év lesz, mert azzá teszem. Eldöntöttem. Azzá teszem! És várom a csodákat, amik ellátogatnak hozzám, hogy széppé és tartalmassá tegyék ezt az évemet is.
D.O. Judith – LélekÁllomás
Itt tudsz még találkozni velem: www.lelekallomas.hu és LélekÁllomás facebook oldal