Gyurcsány és a csirkefarhát
Lakossági fórumot tartott az igen Demokratikus Koalíció Komárom városában, ahol Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke beszélt. Többek között fő témaként említette aggodalmát, hogy a magyar nép csirkefarhát-fogyasztásban hamarosan Guinness-rekordot dönthet.
Számomra kissé szokatlan az ország szociális helyzetének, a szegények számának csirkefarhát-statisztikákban történő számba vétele. De hát miért is ne gondolkodhatnánk csirkefarhátakban?
A tárgyat jól ismerem, éppen a múlt héten vettem, mivel feleségem kellően zöldségelve, alkalmas aprótésztát választva kitűnő levest csinál belőle. Zsiga puli úr, és Ciceró egérreferens kellően megosztoznak a csontokon. A csirkefarhát tehát kellően elkészítve kiváló eledel, ráadásul olcsó, ezért a szegények is előszeretettel eszik.
Viszont kétségtelen, hogy túl gyakran kényszerülnek rá, mivel éppen, hogy szegények. A csirkefarhát túlfogyasztása tehát lehet a szegénységnek valamilyenfajta mértéke, elismerem.
A Fletó által vizionált Guinness-rekord esélyét is alaposan szemre kell vételezni. A csirke, úgy tűnik, nem hiánycikk, sőt csirkefarhát is szinte mindig akad. Innentől kezdve csak az a kérdés, mennyit fogyasztanak belőle a szegények, s azt kényszerből teszik-e. Mert innen lehet szociális rendszerünk helyzetmutatója.
Fletó másik súlyos kérdésfeltevése: vajon a jövedelem az infláció felett növekszik-e. A statisztikák erre egészen egyértelmű választ adnak. Az infláció évek óta megállt, a bérek hol itt, hol ott növekszenek. A versenyszférát az állam csak közvetett eszközökkel, például a minimálbér emelésével tudja befolyásolni, s persze a foglalkoztatottak számának növekedése is felpörgeti a béreket. Az állami alkalmazottak bérét leginkább életpálya mentén emelik. De átlagosan azért nő.
Gyurcsány Fletó beszédében tehát óhatatlanul is azt a benyomást kelti, hogy a szegénység mércéje a csirkefarhát-fogyasztás statisztikája. És Orbántól vár ez ügyben Guinness-rekordot.
Valójában saját maga és Bajnai libaszakértő úr vesztették el 5 éve ezt a lehetőséget. Akkor még a magyar gazdaságot a görögökével azonos helyzetűnek ítélték meg. Ráadásul Bajnainak nagy tapasztalata volt a baromfipiacon. Feltehetően a Hajdú-BÉT kifizetetlen milliárdjai számos gazdát sodortak abba a helyzetbe, hogy a „nincs pénz, de nem maradt libahát” időszakában családjuknak szégyenszemre csirkefarhátat szolgáljanak fel. Azért nem merném a csődök miatt öngyilkos termelők tettét mind ezzel a szégyennel indokolni.
Kétségtelenül óriási helyzet maradt ki, hogy a magyar szegénység csirkefarhát-fogyasztás terén Guinness-rekordot alkosson. Pedig Fletó és Gordon mindent elkövettek. Talán a görögöknél ma remek piacot találhatnának, igaz, az nem nemzeti rekord lenne.
Persze egy esély még marad: számos stadion felépült, s reprezentatív úszómedencék is. Ezek alapján megerősödött és megalapozottá vált az olimpiarendezés gondolata. Ha ebbe Fletó cége, az Altus kellő marketing stratégiával beszáll, még lehet csirkefarhátevésben Guinness-rekordot döntő olimpia.
És végre igazi politikai együttműködés: Orbán olimpiát nyit meg, Gyurcsány világszínvonalra viszi a csirkefarhát-étkeztetést. „Gyurcsány’s Fried Chickenfarhát” mint világmárka. Nem akármi!
Igazi politikai hungarikum!