Sokszínűség
A Debrecen előző fordulóbeli Európa Liga futball mérkőzését 3:0-ra nyerte. Első gólját René Mihelic, a másodikat Dusan Brkovics, a harmadikat Ibrahime Sidibe lőtte. Igazi magyaros, hajdú bravúr!
Angol ismerőseim mesélik, hogy barátjuk beszüntette az angol válogatott mérkőzéseinek nézését, mert a csapattagok közül egyik sem hasonlított az angolokra.
Zidane, a francia labdarúgó sztár sötétszínű bőre senkit sem zavart. Évtizedekkel ezelőtt nálunk is akadt bravúros válogatott télen is napsütötte bőrrel. Az sem zavart senkit.
Gyermekkorom labdarúgó sztárjai: Puskás, Kocsis, Czibor. De emlékeim szerint volt Strasser, és még néhány kevésbé ősmagyar név. S kit érdekelt?
Napokban kaptam egy igen minőségi viccet, nem tudom, kitől ered: a dél-afrikai néger bölcs fehér szomszédjának ajtajára a következő kérdéssort teszi fel:
Mikor megszületek, fekete vagyok,
s mikor felébredek, fekete vagyok.
Mikor lesülök a napon, fekete vagyok.
mikor fázom, fekete vagyok,
mikor meghalok, fekete vagyok.
DE TE:
Mikor megszületsz, rózsaszín vagy,
Mikor felébredsz reggel, fehér vagy
Ha rosszul vagy, zöld vagy,
mikor lesülsz a napon, piros vagy,
mikor meghalsz lila vagy.
És még van pofád engem színes bőrűnek nevezni?
E héten megjelent Jeszenszky Gézának egy rövid , de annál sokszínűbb elemzése arról, hogy véget ért a multikulti utópiája, a realitás nem bizonyította ennek fenntarthatóságát.
Miért, „Nagy-Magyarország” nem multikulti volt? Még Somogy megyei szinten, sőt települési szinteken is fellelhetők a nyomai. Magam sem tudom, hol van a kultúrák integrálhatóságának határa. De láthatóan éles szélsőségek vannak.
Az idegen kultúrák (és kulturálatlanságok) ostromának véget kell vetni. A védőkerítés drága és jogos.
Mégis: de szívesen látnám Nguyen Van Ho és Szulejmán egyetemi jó barátaimat még egyszer Budapesten, egy asztalnál, közös vacsorára!