Feltételek nélkül
Néha elmélyedek a gondolataimban, egy-egy szót, vagy fogalmat elemezve, forgatva, belenézve, kívülről- és belülről figyelve. Ilyenkor általában megszületik egy blog.
Most a feltétel nélküli szereteten méláztam el. Mi is a feltétel nélküli szeretet? Mi az első dolog, ami eszembe jut róla? Kit lehet így szeretni? Hogy nézhet ki ez mások szemszögéből nézve?
Az első ami beugrott, az anyai szeretet. Egy anya feltétel nélkül szereti gyermekét, vagyis ugyanúgy szereti, ha kövér, ha sovány, ha szép (csúnya nem is lehet), és akkor is szereti, ha nem fogad szót, vagy ha rosszalkodik. Feltételek nélkül szereti. Hogy miért? Miért ne? Mert szeretni kell. Belülről jön. Csak.
Sajnos azt szoktuk meg, hogy a szeretetért valamit elvárnak tőlünk.
Mást is lehet feltételek nélkül szeretni, nemcsak a gyermekünket. Bár az anyai szeretethez semmi nem hasonlítható. De szeretni bárkit, és bármit lehet. Ez nem jár kötelezettségekkel, nem von maga után semmit, csak van. Szeretni lehet például a szomszéd nénit, de nem azért, mert a legszebb almát neked adta, nem azért, mert nem szólt, amikor a labda átrepült a kertjébe, nem ezekért, hanem csak úgy.
Szeretni lehet a természetet, az emberiséget, a világot is. Éppen úgy kell, mint nem szeretni, csak fordítva. Nem kell rá magyarázat, nem kellenek okok, feltételek. Csak érezni kell. Szeretni lehet akár egy ismeretlen járókelőt is. Úgy, hogy nem tudunk róla semmit. Csak egyszerűen szeretettel gondolunk rá. Nem kerül semmibe, nem fáj, és miért ne szeretnénk?
A feltétel nélküli szeretetet nem csak adni lehet, de kapni is. Ha jobban szétnézünk, a szeretet mindenhol ott van. De honnan tudjuk, hogy vajon ez most a feltétel nélküli… Például onnan, hogy akitől kapjuk, az nem akar nekünk eladni semmit, nem akar meggyőzni a saját igazáról, nem akar barátunk lenni, nem akar férjünk vagy feleségünk lenni, csak egyszerűen szeret bennünket, mert csak. Ettől persze lehetünk barátok, házastársak, igazat adhatunk neki, vásárolhatunk is, de ezek a dolgok nem a feltételei a szeretetének.
Mit csinálnak az emberek, ha feltétel nélküli szeretetet észlelnek? Azt hiszem, leginkább megijednek. Hogy miért? Mert nem vagyunk hozzászokva. Sajnos azt szoktuk meg, hogy a szeretetért valamit elvárnak tőlünk. Ez pedig nem kéne, hogy így legyen.
Mit csináljunk tehát, hogyha észrevesszük, hogy valaki csak úgy szeret bennünket, és közben nem kíván érte semmit cserében? Semmit. Élvezzük. Fogadjuk el tőle, ha úgy tetszik, viszonozzuk, de legfőképpen lessük el a titkot, hogyan csinálja, és legközelebb mi is próbáljuk ki.
