Van, aki a napfordulótól számítja az újév kezdetét, vannak, akik a kínai újév szerint kezdik az évet, de legtöbben a naptári év kezdetét veszik egy új évkezdetnek. De tulajdonképpen bármikor be lehet iktatni egy új kezdetet.
Minden új dolog megkezdése előtt nem árt befejezni a folyamatban lévőt, összegezni a régit, levonni a tanulságokat, és ezt figyelembe véve megtervezni az újat. Én igyekszem így csinálni.
Ahogy változik a világ, úgy változnak a szokásaink, a hiedelmeink, és velünk változnak az ünnepek.
A karácsony a fény ünnepe. Régen ilyenkor jött össze a család, és együtt töltötték meg fénnyel a sötét decemberi éjszakát. Aztán, ahogy változtak az idők, a hangsúly az együttlétről áttevődött az ajándékokra, és ez egyre jobban kifordulni látszik magából. De most nem erről szeretnék írni, hanem az ünnep fényéről.
Svédország és hazánk kapcsolata nem igazán rózsaszínű. A múlt héten az idei Nobel-díjak stockholmi átadása mégis tudománytörténeti volt magyar szempontból. A díj több mint százéves történetében először fordult elő, hogy egyszerre két magyar tudós is ott állt a svéd király előtt, és átvehette a világ legmagasabb tudományos elismerését. Két professzor kutatónk, Karikó Katalin és Krausz Ferenc bemutatásakor hangzott el angolul, hogy MAGYAR.
Az életünk során többször érkezünk fordulópontokhoz, amikor úgy érezzük, hogy valamin változtatni kellene a boldogságunk érdekében.
A legegyszerűbb módja ennek, ha önmagunkat változtatjuk meg. Először keressük meg magunkban azt a tulajdonságot, érzést, vagy bármit, ami már idejét múlta, és próbáljunk változtatni rajta.
Ha ez sikerül, akkor érdekes dolgok történhetnek, és egy idő után észrevehetjük azt is, hogy nem csak bennünk jött létre változás.
A hatalomhoz való ragaszkodás nem ismer határokat. Spanyolországban például magasan győztek a polgári erők, mégis a szociáldemokrata Sanchez tudott kormányt alakítani. Ő ugyanis a hatalma megtartásáért képes volt a katalán szeparatista pártnak egy kemény adósság-elengedést, kedvező nyelvtörvényt és a lázadóknak teljes amnesztiát ígérni. Hogy ez ellenes a spanyol alkotmánnyal, az abszolút nem zavarta. A politikai hangulatra jellemző, hogy amikor a spanyol király megnyitotta az új parlament ülését, a katalán és a baszk pártok kivonultak a teremből, mondván, hogy nekik nincs királyuk. Sanchez kiábrándító politikai alkui érdekes módon egyáltalán nem zavarják az Európai Uniót. Nekik a lényeg, hogy balliberális legyen a kormány.
Ahogy így megérkeztek a fagyosabb reggelek, eszembe jutott, hogy az élet is pont olyan, mint egy korcsolyapálya…
A korcsolyapályán egyesek piruetteznek, magasba szökellnek és jégtáncot táncolnak, mások meg nyílsebesen siklanak előre. A jégen is lehet egyensúlyozni, könnyedén siklani, de lehet csetleni-botlani és a végén elterülni. Pontosan úgy, mint az életben.
A német belügyminiszter, a szociáldemokrata Nancy Faeser – a V4-ek és osztrák kollégája társaságában – ellátogatott a héten a magyar-szerb határra, a hírhedt kerítésünkhöz. Az izraeli-hamasz háború kitörése óta ugyanis a nyugati politikusok rádöbbentek, hogy – sok egyéb negatívum mellett – az antiszemitizmust is importálták az országaikba. És Németországban ez a legkényesebb kérdés. Valamit kell lépniük migránsügyben, ha nem akarják hosszútávon eltékozolni az országukat.
Ahogy fejlődik a világ, úgy gyorsul is. Ugyanúgy, ahogy a mai számítógépek sokkal kevesebb idő alatt sokkal több feladatot meg tudnak oldani, mi, emberek is ezt próbáljuk elérni. Minél rövidebb idő alatt minél több mindent megoldani, teljesíteni, megélni.
De ez hova vezet?
Az orosz-ukrán háború kitörése óta az ENSZ adatai szerint 6,3 millió ukrán hagyta el az országot. Európában vannak, döntően Lengyelországban és Németországban. Legtöbbjük nő, akik gyerekeikkel menekültek el. A háború kimenetelére ellenben nagyobb hatással van az a mintegy 650 ezer katonakorú férfi, akik kifejezetten a besorozás elől hagyták el Ukrajnát. Zömük képzett szakmunkás, akik Lengyelországban munkát is találtak. Németországban 190 ezer katonakorú ukrán férfi él. Közülük kevesen dolgoznak, segélyből élnek.
