Lassan 2025-re fordulva
Jelen jegyzetemnek az amerikai elnökválasztásról, az új elnök vagy elnökasszony várható politikájáról kellene szólnia, de a kedves olvasókkal ellentétben, akik már mindent tudnak, nekem e cikk írásakor még ismeretlen, hogy ki költözhet be 2025. január 20-án a Fehér Házba. E fontos világesemény értékelése helyett kénytelen vagyok beérni például Kálmán Olga képviselő parlamenti azonnali kérdésével, amit a miniszterelnöknek tett fel.
Sokszor leírtam, podcastban elmondtam, hogy nem tudom megérteni a magyar ellenzék néhány tagjának a képviselői magatartását. Kicsit javult ugyan a helyzet a cöfcöfözés, a pulpitusfoglalás óta, de néhányuk kérdése, hozzászólása számomra nem egyéb, mint puszta gyűlölködés. És ebben a DK, élén Gyurcsány Ferenccel, követve Kálmán Olgával, az élen jár.
Ennyit róluk. Érdekesebb kérdés, hogy az unió vezető országa, Németország kormánya ki tudja-e húzni a jövő szeptemberig a kormányon maradást. Bukásra állnak, és ennek a legfőbb oka, hogy a balliberálisok képtelenek a rájuk bízott pénzzel bánni. Tele kasszával átveszik a kormányzást a német konzervatív pártoktól, majd, amikor mindent elköltöttek, akkor vagy előrehozott választásokba menekülnek, vagy valahogy kihúzzák a következő választásig. Aztán – utánunk az özönvíz felkiáltással – ellenzékbe vonulnak.
Nem is lenne ez számunkra érdekes, ha közben nem a német kormány, a német pártok vezetői lennének az unió meghatározó szereplői. Ha Scholz kancellár nem támogatta volna Ursula von der Leyen Ukrajna-politikáját, akkor az unió nem tudott volna háborút támogató útra lépni. Euró milliárdok mennek Ukrajnába, fegyverek garmadájával, miközben minden értelmes, kijárt utat felrúg az EU-Bizottság Ukrajna ügyében. Ezt a korrupt országot soron kívül akarják felvenni az unióba, tönkretéve például Európa mezőgazdaságát.
De Scholz kancellár volt az is, aki engedte, hogy a gazdasági minisztere, a zöld Robert Habeck, gazdasági csúcsminiszterként leállítsa az orosz földgáz- és olajszállításokat. Ezzel olyan terhet rótt a nagy- és középvállalkozásokra, hogy abba nemcsak a német ipar remegett bele, hanem egész Európa, benne a magyar gazdasággal. Ha a németek nem lettek volna egyes számú szószólói az unió által Oroszországra kivetett szankcióözönnek, von der Leyenék soha nem tudták volna bevezetni azokat. Minden ország, de leginkább az olcsó orosz nyersanyagra épülő Németország volt az, amelyiknek a gazdasága megsínylette ezt az átgondolatlan politikát.
Folytathatnám a német vezetés hibáinak sorolását, de már ennyiből is érthető, hogy miért áll bukás előtt a kormányuk. Ami annyit jelent Európa számára, hogy egy új amerikai elnökkel, és lehet, hogy egy új német kancellárral kell belevágni a háborús terhektől sújtott 2025-ös esztendőbe. Az EU-Bizottság is – Ursula von der Leyen kivételével – új lesz. Nézhetjük ezt persze úgy is, hogy lehet, hogy ez tesz jót Európának, benne a magyar gazdaságnak. Ha minden szerencsésen alakul, bízhatunk a legjobbakban.