Egy győzelmi terv margójára
Bemutatta Zelenszkij ukrán elnök az EU Tanácsának a „győzelmi tervét”. A három titkos pont kivételével, amit megtudtunk, abban valódi újdonság nincs. A lényeg a további nyugati támogatás, a NATO még erősebb, akár közvetlen bevonása a háborúba, aminek fejében nagyobb befolyást ígér Ukrajnában a támogató hatalmaknak. Katonai elemzők legtöbben egyetértenek abban, hogy egy nagyobb támogatással a harcokat el lehet még évekig húzni, de az ukrán győzelem – különösen egy éven belül, amit Zelenszkij vizionál – szinte kizárt.
A német hírszerzés vezetője szerint Oroszország az évtized végére katonailag úgy megerősödik, hogy valódi fenyegetés lehet Európa más területeire is. Ezzel azt is elismerte, hogy a szankciók nem értek célba. Az USA-választás előtt nagy lépések nem várhatók. Vance alelnökjelölt elmondott annyit Trump elnök terveiről, hogy a mostani helyzet alapján húznák meg a demarkációs vonalat, és nemzetközi biztosítással védenék ezt a semleges folyosót. Ez a koreai megoldáshoz lenne hasonló. Vagyis: Ukrajna – ha jogilag nem is, de a gyakorlatban – elveszítené az oroszok által eddig elfoglalt területeit.
Nyugati katonai szakértők egy részének véleménye szerint az oroszok legfőbb indoka a háború megindítására az volt, hogy nem akartak a határaik mellett egy „kis USÁ-t” Ukrajnából, ami már Obama, majd Biden alatt egyre jobban kezdett kialakulni, politikai és gazdasági direkt beavatkozással. Putyin még Merkel idején világosan elmondta a német Bundestagban tartott beszédében – akkor még az orosz elnök szívesen látott vendég volt arrafelé, sőt: felállva tapsolták a képviselők –, hogy Oroszország egyetért azzal a tervvel, hogy Lisszabontól Vlagyivosztokig egy szabad kereskedelmi, gazdasági szövetség alakuljon ki, mert ez lenne Európa és Oroszország közös érdeke. Azaz: Vlagyivosztokig, és nem San Franciscóig – teszik hozzá az elemzők. Az USA éppen ezt az európai-orosz együttműködést kívánta megtörni Ukrajna teljes amerikai kisajátításával.
Sokáig már nem kell arra várni, hogy hogyan alakul ennek a háborúnak a sorsa. Ha Donald Trump győz az USÁ-ban november 5-én, akkor valószínűleg azonnal megkezdődne a Vance által fentebb leírt megoldás előkészítése, és teljes gőzzel beindulna a nemzetközi diplomácia, hogy mielőbb legyen fegyverszünet. Kamala Harris elnöki győzelme esetén a háború további folytatásával, elhúzódásával kell számolni. Az európai vezetés is ez utóbbi megoldás felé hajlik, legalábbis az EU országainak döntő részében.
Érdekes, hogy míg a Trump-tábor folyamatosan a háború által okozott emberveszteségekre, katonák halálára hivatkozik, addig a „háborúpártiak” számára mintha az emberéletek mit sem számítanának. Csak a nemzetközi jog, és persze a fegyverkezés az, amiről ott hallunk. Ezért tapsolnak Zelenszkij győzelmi tervének, még akkor is, ha pontosan tudják, hogy az végrehajthatatlan, és e tervezgetés közben az orosz hadsereg lassan, de tempósan egyre nagyobb ukrán területet foglal el.