Ünnep után - egészségben
Lementek az ünnepi rendezvények, rendben, kulturáltan. Orbán Viktor miniszterelnök beszédében a nemzeti szuverenitás védelmét emelte ki. 1956-ban Moszkva ellen fegyverrel próbálkoztunk, de a túlerő, a nyugati segítség elmaradása miatt esélyünk sem volt. Most Brüsszelből érkeznek nem egyszer arcpirító, nyugtalanító jelek. Ami ellen – szerencsére nem fegyverrel, de – küzdenünk kell. Láthattuk, hogy a magyar miniszterelnök Strasbourgban felvette a kesztyűt, és nagyon is jól tette. Semmi szükségünk egy EU-vezetők által trónra emelt bábkormányra. Elvagyunk nagyon is jól a saját, nagy többséggel megválasztott kormányunkkal.
Az ellenzéki pártok – a Tisza és a Mi Hazánk kivételével – gyakorlatilag eltűntek. Lehangoló volt látni, ahogy a jobb napokat látott Demokratikus Koalíció vezérkara közönség nélkül hallgatja Gyurcsány Ferenc ostoba, hazaárulós beszédét. Képtelenek belátni, hogy ez nem működött soha. Csak mondják és mondják. Dobrev Klára kormányáról persze egy szó sem esett. Legalább azt belátta Gyurcsány, hogy ez a hajó elment.
Átúszott a Tiszára. Ahol az új vezér megvillantotta igencsak gyatra színészi képességeit is: szavalt. Gyurkovics Tibor író jutott eszembe, amikor annak idején Gyurcsányt egy gyenge ripacsnak nevezte. A tüntetésükön ott volt mindenki, aki korábban az ellenzéki pártocskák rendezvényein is ott szokott lenni. A szokásos – oktatásügy, egészségügy, egy kis orbánozás – belefért, azzal az ígérgetéssel, hogy ez a garnitúra elhozza majd a várva-várt magyar Kánaánt.
Akiket ismerek az új messiás mögött felsorakozni, azok 2010 óta Fidesz-ellenzők, és minden korábbi ellenzékkel is vonultak. Mintha az egész világra, a komplett életre lennének dühösek. A tények számukra érdektelenek, teljesen mindegy, hogy a képzett, vagy a kevésbé képzett társadalmi réteg tagjai. Barátaim is vannak közöttük, de már rég feladtam, hogy megkíséreljek velük egy racionális eszmecserét lefolytatni. Ahogy látni lehet a kormányellenes megmozdulásokból, sokan vannak, akik így gondolkodnak. De remélhetőleg soha nem lesznek annyian, mint akik joggal elutasítják az évek során feltűnő, új és új próféták hamis ígéreteit.
Apropó egészségügy. Hallgatom Kincses Gyulával, a Magyar Orvosi Kamara volt elnökével a beszélgetést az egyik csatornán, és mélységesen igazat tudok adni neki: a magyar egészségügy nem egyszerűen pénz kérdése. Sajnos a német és a magyar kórházi állapotokról is közelebbről vannak ismereteim. Mindkét helyen ugyanazok a modern ágyak, gépek, műszerek, elhívatott, szakmájukat értő orvosok és ápoló személyzet van. És mégis, valami hiányzik a magyar oldalon. Nem a sok pénz. A szervezettség, a fegyelem, az odafigyelés a higiéniára, a meglévő berendezések működésére. Vagy a látogatók vigyázó fegyelmére. És ez – idézem Kincses főorvos úr szavait – nem pénzügyi, hanem kulturális kérdés.
És el ne felejtsem: a német kórházakban nem láttam egyetlen botcsinálta politikust sem, aki a nyári melegben hőmérővel le-föl szaladgált volna.