Az USÁ-tól Németországig
Mondanom sem kell, hogy szerintük a választók a buták, különösen a rasszista fehér férfiak, akik féltek attól, hogy egy nőt válasszanak, aki ráadásul fekete. Hogy mennyire fekete Kamala Harris, arról már nincs értelme vitát sem nyitni, a lényeg, hogy a Harris-jelenség a múlté. Gondolná az ember, hogy ennél azért értelmesebb elemzést is adhatnának hazai és nyugati balra húzó politikusaink, újságíróink, de egy héttel a választások után még mindig ezt hajtogatják. Miközben Trump a feketék, a latinók és általában a nők körében is lényegesen több szavazatot kapott, mint első választási győzelme idején.
A titok ugyanis nem is annyira titok: Trump választ keresett és adott (ígért) a migráció, a gazdasági nehézségek, a háborús világ megoldására, mégpedig érthető, szókimondó módon, erőt, hitet sugározva. Vele szemben Harris semmit nem mondott. De ezt is olyan gyengén adta elő, hogy azzal csak a megrögzött demokrata szavazókat tudta megszólítani. Akik – ahogy a német politikai szólás mondja – egy söprűnyelet is megszavaztak volna, mert semmi mást nem tudnak elképzelni, csak a saját igazukat. Ők a folyton izgulók, a demokráciaféltők. Ismerős ez az állandó „félelem” nálunk is.
Ugyanígy nem érti a német média elfogultan zöld világa Scholz kancellár kormányának bukását sem. Az okok keresésében csak az jut eszükbe, hogy a pénzügyminiszter a hibás, aki nem volt hajlandó arra, hogy megszegje miniszteri esküjét. Az, hogy a kormányt kezdettől uralták a zöldek: a meseíró gazdasági miniszter, a képzetlen külügyminiszter, vagy éppen az agresszívan vegetáriánus agrárminiszter, az nekik nem ok a bukásra. Akik karöltve a szocialistákkal elköltötték azt a pénzt is, amelyik még be sem folyt a kasszába. Értelmetlenül leváltak az olcsó orosz gázról, és hurrázva megvették a méregdrága amerikai palagázt. Bezárták az utolsó két atomerőművet, felemelték az amúgy is magas szociális segélyt, majd öntötték a pénzt Ukrajnába. Modern fegyverekre, amit a szegény ukrán katonák kiképzés hiányában kezelni sem tudtak. A német gazdaság pedig szenvedett, évszázados cégek menekültek el az országból. És mindebből ezek a politikusok semmit nem tanultak. Scholz újra indul a kancellárságért, de Robert Habeck gazdasági miniszter is, aki a fő felelős a gazdasági mizériáért, a Zöld Párt kancellárjelöltjeként vág neki az új választásoknak.
Mindebből nagyon sok tanulság van a számunkra is. De a legfontosabb, hogy semmiképpen se higgyünk, és még véletlenül se szavazzunk meg egy zavaros „söprűnyelet” 2026-ban.