Mások vagyunk

Ahogy nincs két egyforma levél a fán, úgy nincs két teljesen egyforma ember sem a földön. Ezt most nemcsak külsőre értem, hanem a belső tulajdonságokra is gondolok.

Nem vagyunk egyformák. Máshogy reagálunk bizonyos helyzetekben, más dolgokat teszünk szívesen, másképpen érzünk, más dolgokat szeretünk, máshol van a tűrésküszöbünk, más utakon járunk.

Persze előfordulnak hasonlóságok és azonosságok, de igazából mindenki egyedi és nincs két teljesen egyforma ember.

Ebből kiindulva, ha valaki felidegesít bennünket egy tettével, vagy reakciójával, akkor először jusson eszünkbe, hogy ő nem olyan, mint mi. Valamiért így tud működni, ez neki a természetes, ezt tudja kihozni magából. Nem vagyunk a bőrében, nem tudjuk, mi játszódik le benne. Általában azt sem tudjuk, hogy miért lett pont ilyen, milyen volt az az út, amin eddig eljutott. (Mellékesen egyáltalán nem biztos, hogy mi látjuk jól a dolgokat.)

Ha elfogadjuk, hogy ő egy adott élethelyzetben így reagál, akkor fogadjuk el őt ilyennek, mert ezt tudja magából kihozni. Az adott pillanatban ez a viselkedés tűnik neki legmegfelelőbbnek.

Bármennyire is kizökkent bennünket a béketűrésből, próbáljunk szeretettel fordulni felé, mert lehet, éppen a szeretetre van szüksége ahhoz, hogy legyőzzön egy előtte álló akadályt. Segítsünk másoknak megtalálni belső békéjüket. 

Ha agresszióval kezeljük az általunk helytelennek ítélt viselkedéseket, azzal nem valószínű, hogy segíteni tudunk azon, aki tombol. Nem valószínű, hogy bármiben előbbre jutunk.

Kezeljük inkább türelemmel és szeretettel a konfliktushelyzeteket.

Ez nem csatavesztést, meghátrálást jelent, hanem egy jó problémamegoldási módszer. A szeretet mindig jótékony hatású.

Próbáljuk ki, megéri!