Medvét vártunk, bírónőt kaptunk (Kaposvár 2007-ben)

A nemrég zászlót bontott Szeretem Kaposvárt mozgalom, valamint a vele kapcsolatos alapítvány sok mindenbe belevágott az év folyamán. Jágerné Katona Zsuzsanna iskolaigazgató kezdeményezésére január 6-án – a kaposfüredi sportcsarnoktól, illetve a Toponári Művelődési Háztól indulva – első ízben rendezték meg a Háromkirályok túrát. (A napkeleti bölcsek példáját követve a nevezési díjat jótékony célra fordították: ez egy tábla csokoládé volt.) „Szeretemék” pár nap múlva tartották meg először a képzőművészeti és irodalmi jellegű Kaposvár-pályázat díjkiosztó ünnepségét, májusban pünkösdi királyt választottak a szentjakabi romoknál, novemberben még jótékony célú gyermekrajzárverésre is sort kerítettek a városházán.

Légből kapott szenzáció (Kaposvár 1929-ben)

Krónikánkban sajnos nem kerülhetjük ki a gazdasági világválságot – még nagyobb baj, hogy városunk sem tudta kikerülni a való világban… A válság Kaposvár gazdasági életében is nagy pusztítást végzett, az év utolján például egyik legjelentősebb üzemünk, a Vasöntöde és Gépgyár Részvénytársaság is bezárt. A szilveszterkor tartott rendkívüli városi közgyűlés elhatározta, hogy Kaposvár százezer pengő kölcsönt vesz fel a munkanélküliség enyhítésére. Éppen az előző nap – egy veterán szociáldemokrata, Egerszegi János (1881–1971) vezetésével – munkanélküliek küldöttsége kereste fel a polgármestert segélyt és munkaalkalmat kérve. Nem voltak kevesen; megtöltötték a városháza dísztermét, amikor kinyitották nekik…

Egy polgármesteri csobbanás (Kaposvár 2006-ban)

Ez évben határozottan előreléptünk a gyógypedagógia terén. Februártól autistaközpontot működtetett Kaposváron a Szív és Kéz Alapítvány, ősszel a Napsugár Gyógypedagógiai Központban nyílt meg (az országban elsőként!) a súlyosan és halmozottan sérült gyermekek fejlesztőiskolája, és április 18-án felavatták az egykori siketnéma-intézet bővítésével létrejött Duráczky József Pedagógiai Fejlesztő és Módszertani Központot.

Már az orrokra is dolgoztak a Koronában (Kaposvár 1928-ban)

Oly sok minden épült-szépült ebben az évben nálunk, hogy haladéktalanul el is kezdjük a leltárt. Persze csak a jelentősebb tételek felsorolására vállalkozhatunk.

A Fő és a későbbi Kossuth Lajos utca sarkán február 19-én avatták fel a Dunántúli Bank és Takarékpénztár Rt. új székházát, amelyet Horvát Andor épített Lamping József tervei alapján. Az ő munkájukat dicséri az art deco stílusú, „egyiptomi” díszítésű, utóbb Vörös Csillag, majd Szivárvány névre hallgató, akkor 821 férőhelyes Városi mozi is, amely szeptember 6-án nyílt meg az Erzsébet úton. „Jól hatnak a vörös műmárvány oszlopok az alacsony előcsarnokban, amelynek aranysárga és vörös színhatása igen kedvező. A bejárat feletti színes üvegfestés gazdag kompozíciójával igen sikerült alkotás. […] A közönség a barátságos hangulatú nézőtéren azonnal otthonosan érzi magát.” (Új-Somogy, 1928. szeptember 7.) Megnyitásakor dr. Vétek György polgármester mondta az avatóbeszédet, akárcsak egy hónap múlva, amikor a Pécsi és a Zöldfa utca sarkán épült új, egyemeletes, hat tantermes elemi iskolát adták át a pedagógusoknak és a gyorsan növekvő városnegyed gyerekeinek.

Sodrásban (Kaposvár 2005-ben)

Januárban, amikor a karácsonykor lecsapott délkelet-ázsiai cunami túlélőinek szervezett adománygyűjtés miatt Kaposvárra látogatott Habsburg György, a Magyar Vöröskereszt elnöke, még nem tudhattuk, hogy hamarosan nekünk is meggyűlik a bajunk a saját vizünkkel. Nálunk szerencsére nem történt tragédia, de azért megemlegettük, hogy 2005. augusztus 22-e hajnalán kilépett medréből az esőzéstől megduzzadt Kapos, és elárasztotta a környező utcákat.

Kétarcú november: iskolaavatás és festőhalál (Kaposvár 1927-ben)

Nem minden feszültségtől mentesen indítjuk az év krónikáját, hiszen március 31-én délután – a korabeli sajtó szavaival – „megkezdődött a kaposvári villanyszolgáltatás új korszaka”. Áramunk már több mint három évtizede volt ugyan, de a várost ekkor látták el először távvezetéken érkező váltóárammal, amelyet a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság máza–szászvári telepéről vásároltunk. „Az új áram tiszta, világos fényt ad, s össze sem lehet hasonlítani világító erejét a régi árammal. A lakásokban, utcán egyformán erős fényt ad az új áram. Az utcai lámpák nappali fényt árasztanak. Végre megszabadult a közönség a pislákoló, homályos világítástól, s nem kell többé a szemét tönkretenni annak, aki este olvasni vagy varrni akar.” (Új-Somogy, 1927. április 2.) A Donnerben kezdték el az új rendszer kiépítését, s az első magánfogyasztó, aki az új árammal világított, özv. Varga Mihályné volt a Rimanóczy Kálmán (a mai Jedlik Ányos) utcában. Az Erzsébet úti Áramátváltó Központ is 1927-ben épült fel.

Kosarasaink a csúcson (Kaposvár 2004-ben)

Előfordul, hogy fontos, de össze nem tartozó eseményeket sodor egymás mellé a várostörténet kronológiája. Így volt ez ebben az évben is, hiszen november 19-e reggelén a megyei kórház Sürgősségi Betegellátó Centruma, az előző nap reggelén meg a Bereczk Sándor utcai Lidl Áruház kezdte meg működését. Mindkét intézmény dolgozói nagy lelkesedéssel láttak munkához, szerencsére mégis a kereskedelmi egységet kereste fel nagyobb számban a lakosság.

Egy szegedi kincskereső meséit hallgattuk (Kaposvár 1926-ban)

Ha azoknak a névsorából szemezgetünk, akik ekkor születtek, és pályájuk később helyet kért a város történetében, láthatjuk, hogy nem volt ez akármilyen esztendő. Fésűs Éva meseíró, Fónay Jenő 1956-os forradalmár és Komor István színidirektor éppúgy 1926-ban látta meg a napvilágot, mint Lóczy István gimnáziumigazgató, Szász Endre festőművész vagy Szigetvári György építész. Sajnos az elhunytak névsora is impozáns: köztük van Szalay Fruzina költőnő és Scholz Gyula mérnök, a Kaposvári Szépítő Egyesület egykori elnöke.

A legrégibb szobortól a legújabb főtérig (Kaposvár 2003-ban)

Mindig szívesen vesszük számba krónikánkban, hogy mivel gyarapodott a város, és hogyan színesedett lakóinak élete. Ebben az évben sincs nehéz dolgunk. Tavasszal – Borhi Zsombor elnöklete alatt – részönkormányzat jött létre Kaposszentjakabon, a gyeden és gyesen lévő kismamák áprilistól ingyen utazhattak a helyi járatú autóbuszokon, nyáron Rumszauer Miklóst nevezték ki a Szent József – Szent Margit Plébánia plébánosává és az egykori játékost, Prukner Lászlót a Kaposvári Rákóczi vezetőedzőjévé, szeptemberben megkezdte működését az Enjoy Rádió, majd átadták a Kecel-hegyen épült, hetvenkét bérlakásból álló lakóparkot, és novemberben megalakult a cigányságot támogató Napkerék Egyesület.

A nemzeti imával indult a Vikár históriája (Kaposvár 1925-ben)

Felemás hangulatban kezdjük ezt a krónikát, mert ugyan örülünk neki, hogy a kultúra nagyságai tiszteltek meg minket a látogatásukkal, azzal viszont nem lehetünk teljesen elégedettek, ahogyan fogadtuk őket. Az év utolsó hónapjában Rákosi Szidinek, a Nemzeti Színház örökös tagjának persze nagy sikere volt a kaposvári színházban: „A felvonások végén percekig zúgott a taps, s a közönség kipirult arccal, pirosra tapsolt tenyérrel dokumentálta szeretetét Rákosi Szidi iránt, akit láthatóan meglepett a lelkes ünneplés, s hajlongva köszönte az ezerszemű Cézár ovációit.” December 18-án egy huszonhárom éves, Jávor Pál nevű színművész aratta a legtöbb babért Kaposváron, aki „rokonszenves egyéniségével, jól átgondolt alakításával messze kiemelkedő játékot produkált”. (Új-Somogy, 1925. december 19–20.)