Már az orrokra is dolgoztak a Koronában (Kaposvár 1928-ban)
Oly sok minden épült-szépült ebben az évben nálunk, hogy haladéktalanul el is kezdjük a leltárt. Persze csak a jelentősebb tételek felsorolására vállalkozhatunk.
A Fő és a későbbi Kossuth Lajos utca sarkán február 19-én avatták fel a Dunántúli Bank és Takarékpénztár Rt. új székházát, amelyet Horvát Andor épített Lamping József tervei alapján. Az ő munkájukat dicséri az art deco stílusú, „egyiptomi” díszítésű, utóbb Vörös Csillag, majd Szivárvány névre hallgató, akkor 821 férőhelyes Városi mozi is, amely szeptember 6-án nyílt meg az Erzsébet úton. „Jól hatnak a vörös műmárvány oszlopok az alacsony előcsarnokban, amelynek aranysárga és vörös színhatása igen kedvező. A bejárat feletti színes üvegfestés gazdag kompozíciójával igen sikerült alkotás. […] A közönség a barátságos hangulatú nézőtéren azonnal otthonosan érzi magát.” (Új-Somogy, 1928. szeptember 7.) Megnyitásakor dr. Vétek György polgármester mondta az avatóbeszédet, akárcsak egy hónap múlva, amikor a Pécsi és a Zöldfa utca sarkán épült új, egyemeletes, hat tantermes elemi iskolát adták át a pedagógusoknak és a gyorsan növekvő városnegyed gyerekeinek.
Szintén a szorgalmas és tehetséges Lamping tervezte a reformátusok november 25-én felavatott gyülekezeti házát, amely ma is a késő szecesszió stílusában mutatja meg magát a Damjanich vagy a Kossuth Lajos utcán közlekedőknek. Dr. Antal Géza püspök „azzal a kívánsággal adta át végül hivatásának a Gyülekezeti Házat, hogy szolgáljon nemcsak a ref. egyház céljaira, hanem az egyetemes magyar nemzeti kultúra előbbre vitelére is” (Új-Somogy, 1928. november 27.). A szép ház jövőjét ismerve elmondhatjuk, hogy éppen így történt.
A Fő és az Eszterházy utca között december 20-án adták át a kórház szemészeti pavilonját. A negyvenegy ágyas épületben világos, ízléses, szép helyiségeket alakítottak ki, sőt teakonyhát is berendeztek. Dr. Szigethy-Gyula Sándor igazgató mégis kissé baljóslatúan fogalmazott, amikor kifejtette: az alapelv az volt, hogy a betegek ne csak jól érezzék itt magukat, „hanem szívesen vissza is kívánkozzanak”. (Új-Somogy, 1928. december 21.)
A Honvéd téri (a mai Berzsenyi) parkot, amelyet Lamping József építész és Stöckl József főkertész irányításával hoztak létre, június 29-én este avatták fel. „Óvja, szeresse mindenki ennek a szép parknak minden fűszálát, virágát, mert minden fűszál, minden virág élete a polgárság öröme, büszkesége, Kaposvár dísze” – mondá dr. Vétek György. Tavasszal már áthozták ide a 44-es gyalogezred emlékoszlopát, a legnagyobb látványosság azonban az új Zsolnay szökőkút volt: „Amint a csobogó, csillámló vízsugarak visszahulltak a vízinövényektől dús medencébe, az ember Versailles-ba álmodta magát.” (Új-Somogy, 1928. július 1.)
Szeptember 9-én az evangélikus templom alapkövét is letették; a szertartáshoz azt a kalapácsot vették elő, amelyet József nádor felesége használt az 1840-es években, a budai evangélikus templom alapkőletételekor… Ennél kisebb ünnepélyességgel nyílt meg a Stühmer-csokoládégyár kifinomult iparművészeti ízléssel berendezett fióküzlete a Fő utca 4. szám alatt.
Érthető, hogy 1928-ban első útikönyvünk is megjelent, Kaposvári kalauz néven. (A kiadványt dr. Thúry Zsigmond lapszerkesztő állította össze.) Egyre többen látták úgy, hogy érdemes visszatérni ebbe a fejlődő, mind bátrabban lélegző városba – ha nem is a kórházába, ahogy annak igazgatója e kétértelmű kívánságot megfogalmazta volt.
Móra Ferenc is így gondolhatta, mert február 11-én újra előadást tartott a Korona Szálló nagytermében, a Kaposvári Kereskedők Egyesületének bálján. Hallgatóságát biztosította róla, hogy Kaposvárra tulajdonképpen hazajött. „Neki Kaposvár kedvesebb valamennyi városnál, mert amikor 2 éve itt járt, innen vitte az unokájának az első babacsörgőt. Ez a játékszer őt örökre Kaposvár hívévé avatta.” (Új-Somogy, 1928. február 14.) A kilencven perc alatt, amíg az író beszélt, egyetlen unatkozó arcot sem lehetett látni a teremben…
Február 5-én szintén a Koronában rendezték meg az első kaposvári amatőr bokszversenyt: a Rákóczi ökölvívói pécsi kollégáikkal mérkőztek. „A verseny nívós volt, csak az kifogásolható, hogy nagyon az orrokra dolgoztak, ennek eredményeként sok volt a vér, ami egy bevezetendő sportnak nem szolgál előnyére.” (Somogyi Újság, 1928. február 8.) A baranyai székváros sportolóival más fronton is megütköztünk, mivel május 13-án bonyolították le (náluk) az első Pécs–Kaposvár atlétikai bajnokságot. A tizenkét számból mindössze kettőt nyertünk meg, de a magasugrásban egy kaposvári gimnazista, a majdani olimpikon és főorvos, Bodosi Mihály győzött, mégpedig kerületi ifjúsági rekorddal. Ekkor kapta meg élete első érmét…