Légből kapott szenzáció (Kaposvár 1929-ben)
Krónikánkban sajnos nem kerülhetjük ki a gazdasági világválságot – még nagyobb baj, hogy városunk sem tudta kikerülni a való világban… A válság Kaposvár gazdasági életében is nagy pusztítást végzett, az év utolján például egyik legjelentősebb üzemünk, a Vasöntöde és Gépgyár Részvénytársaság is bezárt. A szilveszterkor tartott rendkívüli városi közgyűlés elhatározta, hogy Kaposvár százezer pengő kölcsönt vesz fel a munkanélküliség enyhítésére. Éppen az előző nap – egy veterán szociáldemokrata, Egerszegi János (1881–1971) vezetésével – munkanélküliek küldöttsége kereste fel a polgármestert segélyt és munkaalkalmat kérve. Nem voltak kevesen; megtöltötték a városháza dísztermét, amikor kinyitották nekik…
Dr. Vétek Györgynek magának megerősödött a pozíciója 1929-ben, részben azért, mert a többi rendezett tanácsú várossal együtt úgynevezett „megyei várossá” nyilvánították Kaposvárt is (ami nem tévesztendő össze a későbbi „megyei jogú város” státusszal), s ez mindenhol a polgármester befolyásának növekedésével járt. Csaknem nyolcéves városvezetői tevékenysége pedig olyan népszerűséget szerzett neki, hogy a december 21-i tisztújító közgyűlésen „egyhangú közfelkiáltással” választották újra.
De az esztendő legnagyobb visszhangot kiváltó politikai eseménye alighanem gróf Apponyi Albert második kaposvári látogatása volt. Közel nyolcvanhárom éves díszpolgárunk 1929. május 12–13-án járt ismét a somogyi székvárosban, s több kortárs véleménye szerint még senkit sem fogadott olyan nagy szeretettel Kaposvár, mint őt. Az agg államférfi 12-én este külügyi kérdésekről tartott előadást a színházban – a fáradtság legkisebb jele nélkül. Utána percekig zúgott a taps, hamarosan azonban a szél is zúgni kezdett, mert nagy vihar lepte meg a várost. A villámcsapások következtében sötétségbe borult Kaposvár, s csak negyed tíz felé lett világos a Turul Szállóban, ahol az ilyenkor szokásos bankettet rendezték. A gróf nem izgatta magát különösebben; évtizedeken át edzette a politika, néhány egyszerű mennykő már nem tudta kihozni a sodrából. Vétek polgármester meg ügyesen kivágta magát, amikor másnap magyarázkodni kényszerült a közvilágítás zavara miatt. Arra hivatkozott, hogy a várost csak két év óta látják el váltóárammal, és úgy látszik, az a váltakozó áram, amikor hol ég a villany, hol nem… Apponyi jót nevetett a poénon. (Somogyi Újság, 1929. május 14.)
A gróf persze Trianonról is beszélt kaposvári előadásában, s ugyanezt idézte az a tölgyfacsemete, amely a kőszegi polgármester révén került Kaposvárra. A Szabadságfát április 18-án ültették el a Berzsenyi Dániel Polgári Fiúiskola udvarán, gyökereire Kassa, Kolozsvár és Nagyvárad földjét hintve. Most is ott áll, hogy a Trianon előtti hazára és a trianoni Magyarország élni akarására emlékeztessen minden diákot és minden kaposvárit.
A tanintézet rövidesen azért került a figyelem középpontjába, mert gróf Bethlen István miniszterelnök augusztus 24-én a Berzsenyi-iskola erkélyéről nyitotta meg a Kaposvári Országos Mezőgazdasági és Ipari Kiállítást. Ezt a Honvéd téri új park területén, valamint a környező épületekben: a fiúiskolában, az internátusban és a gyülekezeti házban rendezték. (Utóbbi az országos vadászati kiállításnak adott helyet.) A kiállításra a zenepavilon is elkészült.
S mivel a park mellett épült vörös téglás, hagymakupolás, igen szép evangélikus templomot csak pár héttel korábban, június 23-án szentelte fel Kapi Béla püspök, nem lehet túlzó a megállapítás, hogy páratlanul mozgalmas időszak volt ez a környéken.
Bethlen István saját autóját (egy kétszemélyes, bordó színű Lanciát) vezetve érkezett hozzánk, Apponyi vonattal jött, de a kaposváriak 1929-ben már kezdtek beletörődni, hogy a levegőégben kell keresniük az igazán korszerű közlekedési eszközöket. A Somogy Megyei Automobil Club (SAC) augusztus 2-án tartott választmányi ülésén elhatározták, hogy repülőszakosztályt alakítanak (a kaposvári vitorlázórepülő-klub neve ezért lett SAC Aero vagy SACERO), és szeptember 1-jén az újonnan elkészült taszári repülőteret is felavatták. Ráadásul március 27-én késő este a Balkán felől hazatérőben átrepült Kaposvár felett a Graf Zeppelin nevű német léghajó… A hatalmas ballon dél felől lépett be a város légterébe. A tompa, mély motorbúgás megremegtette az ablakokat, amelyek csakhamar kinyíltak, megteltek kíváncsiakkal, s a Turul és a Korona Szálló előtt százakra menő tömeg verődött össze. Az emberek éljeneztek, és kendőiket lobogtatták, amint a híres léghajó szivarszerű alakja mindjobban kirajzolódott a sötét égbolt előterében. A Graf Zeppelin Kaposvárt elérve lelassított, a Somssich-gimnázium és a posta felett balra fordult, majd megkereste a fonyódi vasútvonalat, s azt követve tűnt el a messzeségben.