Kiskorunkban sokszor megvertek, de ma már nincs ellenfelünk
Néhány fiatalra lettem figyelmes a Deseda-tó partján, akik megkérdezték, hogy lefotóznám-e őket. Én készségesen eleget tettem kérésüknek, majd meséltek is magukról. Nem mindennapi történet az övék.
Kovács Elemér: A barátnőinkkel és a haverjainkkal jöttünk hawaiozni, fürödni. Szeretünk ide járni, jó hely, vagány! Itt lakunk, mondjuk úgy, Kaposvár környékén. Egész jó itt lakni, elmegy. Én 2010-ben elkezdtem bokszolni, de 2014-ben abbahagytam. Azóta thai-bokszolok. Jól megy. Nyertem 15 érmet már. Sokat járok kocsmákba, szeretem. Ott is verekedtem párat. Kiskoromban mindig megvertek, és azt mondtam, hogy innentől kezdve nem ver meg engem senki. Aztán elkezdtem bokszolni, és elértem azt a szintet, hogy már nem bír velem senki, a korosztályomban nincs ellenfelem. Meg tudom védeni magam. Most elkezdtem foglalkozni a barátnőmmel, meg a barátaimmal. A gépészbe járok amúgy suliba.
Pankótai Márk: Én 1999-ben születtem, K1-ezem, nekem van a legszebb barátnőm a világon! Most csak ő van a számomra. Én nem járok kocsmába. Nem vagyok alkoholista. Én a Kinizsibe járok iskolába. Engem is sokszor megvertek gyermekkoromban, a nevelés volt a szar. Ennyi. Én nem versenyszinten sportoltam, hanem utcai szinten. Nincs érmem, csak az utcai győzelmeim. Az utcai verekedéseket mindig megnyertem. Engem csak az utca nevelt.