Dr. Györky Zoltánné: családi okok miatt nem vettek fel tanulni
A minap a városligetben sétálgatva pillantottam meg egy idős hölgyet, aki merengve sétált keresztül a ligeten. Nagyon kedves volt, amikor megszólítottam, és együtt sétáltam vele egy darabig, miközben az életéről, múltjáról, családjáról mesélt nekem.
- Megyek a Lidlbe vásárolni. Voltam a Tescoban, és most megnézem, hogy itt mit tudok olcsóbban venni. Azért sétálok erre, mert itt lakom a közelben, és szeretek a tó körül sétálni. Olyan jó kis szabadidőhely. Nagyon örülök, hogy ilyen szép lett ez itt nekünk. Szeretem a városligetet, és a várost is. Mindenki szidja-hordja Kaposvárt, de én láttam más városokat is, és egyik sem volt jobb, mint a mienk.
Itt is születtem, 1941-ben és már nem is akarok innen elmenni. Akkor még ez itt ilyen bugyberek volt. Gyerekkoromban is élveztem itt élni. A Donnerban laktam, eljártunk a fürdőbe. A fürdő akkor még nem volt ilyen szép, de mi oda jártunk pancsolni. Ha nem mehettünk be, akkor kint pancsoltunk, a lefolyóvízben.
Mikor felnőttem, bankba mentem el dolgozni. Előtte többfelé dolgoztam: bölcsődében, meg mindenféle más helyen is, mert akkor olyan össze-vissza világ volt. Nem volt könnyű, mert a származásom miatt nekem mindenfélét ki kellett próbálni, ugyanis nem vettek fel könnyen dolgozni. Édesapámnak voltak gondjai, és akkor ez az én sorsomat is megpecsételte. Különféle utakat megjártam, és amikor elmúlt ez a zűrös időszak, akkor mentem bankba dolgozni. Ugyanabban a bankban dolgoztam 68-tól, csak időközben a cégtábla többször cserélődött. Aztán 55 éves koromban el tudtam jönni nyugdíjba, és akkor született a nagy unokám. Ugyanis van egy fiam, és egy most érettségiző fiú unokám és egy kislány, aki most másodikos gimista.