Both József: soha nem lett családom, mert így hozta a sors
A Fekete István Látogatóközpont felé sétálgatva pillantottam meg egy urat, amint egy fa árnyékában ülve jóízűen falatozott. Kolbászt harapott, mellé kenyeret, úgy jó magyar módra. Megkérdeztem, hogy leülhetek-e mellé a fübe, amire ő azt mondta, természetesen, aztán így kezdtünk el beszélgetni.
- Most itt a Deseda mellett egyet pihenek. Megyek a szőlőhegyre füvet nyírni. Ebből élek. Egy napra kapok 2000 forintot. Már egy ideje ezt csinálom. Én már régen születtem, még 1957-ben, itt Kaposváron. Édesapámék 1944-ben jöttek Magyarországra Romániából, Hargita megyéből, Kápolnásfaluból. De én mindig itt laktam Toponáron, ott, ahol van a buszmegálló. Anyukám aztán meghalt '99-ben. Öten voltunk testvérek, és aztán el kellett adni a házat. Fél évig voltam a legkisebb húgomnál Szilvászentmártonban, majd a legnagyobbnál Kadarkúton, aztán több másik helyen. Most pedig megint Toponáron lakom, a Posta utcában.
1974-től 94-ig, húsz éven át a villamossági gyárnál voltam segédmunkás, meg mindenes. Ha valahová kellett menni, akkor engem küldtek. Szerettem ott dolgozni, csak aztán egészségügyi problémám akadt a gerincemmel, és nem bírtam. Amúgy szeretek itt lakni, mert sok ismerősöm van, sokan ismernek engem. A horgászokat is ismerem, azok is engem, meg még a gyerekek is tiszteletben tartanak. Én soha nem nősültem meg, nem lett családom, mert így hozta a sors.
Szabadidőmben videózom. Van egy Goldstar tévém otthon, amiben alul van a videókazettának hely, s ott videózom.