Hegedűs Zoltán: mindent megér az, hogy embereken segíthetek
Több olvasónk jelezte, hogy rovatunkban szívesen látnának például tűzoltót, és kíváncsiak arra, hogyan zajlik egy napja, illetve az élete egy lánglovagnak. Éppen ezért csütörtökön délután ellátogattam a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság laktanyájába, ahol Hegedűs Zoltán tűzoltó törzszászlós szerparancsnokkal találkoztam.
- 1974 augusztusában születtem Kaposváron. Ide jártam a Bartók Béla Iskolába, utána a Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakképző Iskolában végeztem mint hentes. Majd bevonultam katonának, szintén Kaposvárra, és onnan kerültem ide, a tűzoltósághoz. Szerintem gyermekkoromban, ha kérdezték, én is azt mondtam, hogy ha nagy leszek, tűzoltó leszek, aztán úgy hozta az élet, hogy ez megvalósult, és közel 21 éve már itt dolgozom. Nagyon szeretem ezt a csapatot. Jó, összetartó csapat van itt, és az, hogy segíthetek az embereken, az mindent megér.
Szeretek itt dolgozni. A hiedelmekkel ellentétben nem a lazsálással telik el egy nap. A hétköznapokon kiképzés folyik. Le van írva, hogy melyik nap, mit kell megtanulni a tűzoltóknak, hogy az ismereteiket is felfrissítsék, délután pedig sportfoglalkozás zajlik. Csütörtökönként például bejárásra szoktunk menni a város üzemeibe, iskoláiba.
Egy tűzesethez, vagy balesethez való kivonulás is izgalmasan zajlik. Mindenki be van osztva egy fecskendőre és egy gépjárműre. A riasztási jel elhangzása után két percünk van elhagyni a laktanyát, vagy a helyszínt, ahol éppen tartózkodunk.
Van egy kedves feleségem, és két csodálatos gyermekem. Amikor megnősültem, a párom már tudta, hogy milyen az én életformám. Sajnos azt meg kell oldani, hogy van, amikor apa 24 óráig nincs, vagy árvíz esetén még tovább, de szeretem a munkám, szeretek itt lakni, élni. Mondhatni, lokálpatrióta vagyok!