Tóth József: Nagyon rossz a magány
Hazafelé bandukoltam a fülledt melegben, amikor megpillantottam egy idős bácsit, aki két mankóval sétált a tömbházak között a Honvéd utcában. Odamentem hozzá, kedvesen köszöntött, majd elmesélte nekem szomorú történetét.
- Lejöttem kicsit sétálni, megcsináltam az esti teám, előkészítettem a vacsorának valót, és egy ilyen negyedórás rövid kis sétára muszáj lejönni, mert sajnos a lábaim nagyon rossz állapotban vannak.
Két éve meghalt a feleségem, és két évig minden másnap kimentem a temetőbe hozzá, most egy héten már csak egyszer. Sajnos nagyon rossz az autóbuszközlekedés. Kint áll meg az autóbusz a Mező Imre utcai csomópontnál, utána át kell haladni a főúton, eléggé veszélyes. Ne csak az autóknak csináljanak parkolót, hanem nekünk is, akik autóbuszra vagyunk kényszerülve, mert nincsen nekünk autónk, nincsen aki elvigyen! Most is kénytelen vagyok az egyik utat taxival megtenni, hogy több időt tudjak ott lenni a feleségemnél és ne kelljen annyit gyalogolni.
1955 óta lakom Kaposváron. Baranyából jöttem, addig ott laktunk Gyöngyösmelléken. Tanítóképzőbe akartam menni, de annyira megszerettem a postát, hogy végül innen, a 2-es Postáról mentem nyugdíjba 1997-ben. Szeretem Kaposvárt! Meg lehet a környéken mindent találni, amire szükség van. Hála érte Istennek! Vasárnaponként elmegyek a 9-es misére. Hegedüs Gyuri jön autóval elvisz, majd hazahoz. Sajnos nagyon rossz a magány! Van egy segítségem azért! Takács Judit jön minden csütörtökön, nagyon segítőkész! Segít takarítani, ablakot pucolni, felmosni, meg ilyen dolgokat segít.