Karabulut Ender: 15 napra jöttem, és 18 éve itt vagyok
Kedden délután úgy döntöttem, ma kihagyva a klasszikus ebédet, egy jó kis dönert fogyasztok el. Be is mentem a Honvéd utcában található gyorsbüfébe, ahol a kiszolgáló, felszolgáló és egyben tulajdonos úr, ugyan törve a magyart, de nagyon szépen beszél mindig a vásárlókkal. Egyértelmű, hogy nem Kaposváron született, így gyorsan néhány kérdést neki is szegeztem, hogy tudjak legalább pár dolgot arról a személyről, aki kiszolgált.
1968-ban születtem Törökország déli részén, egy kis városkában. 1997-ben jöttem először Magyarországra, csak látogatóba. Nem akartam itt élni, vagy kereskedni, vagy ilyesmi. Bátyám már itt volt, én pedig látogatóba jöttem hozzá 15 napra, de itt maradtam. Itt nősültem meg, gyerekek lettek, azóta itt vagyok, szeretem.
18 éve itt élek Kaposváron. Soha semmi bajom nem volt itt. Szeretem az embereket, barátságosak, akárcsak a város, csak gazdaságilag most kicsit problémás. Más, mint Törökország, teljesen más. Ott olyan felgyorsult a kereskedelem is, az emberek is mások.
Az embernek mindig van honvágya. Korábban elég gyakran jártam haza, bár régen nem voltam már otthon, de idén szeretném elvinni a gyerekeimet, hiszen van három fiam és egy lányom. Ketten már iskolások és ketten még óvodások.
Legelején ruhákkal foglalkoztunk bátyámmal 2009-ig, aztán azt abbahagytam, majd dönert árultunk élményfürdőben, strandon, és aztán a török gasztronómiát itt, ebben a büfében próbáltam népszerűsíteni. Szeretik az emberek. Itt mindenki boldogan eszik, jólesik az embereknek, és ez nekem is jólesik.
Nálunk teljesen másképp készülnek az öntetek is, ugyanakkor sok helyen nem lehet kapni olyan fasírtot, ami bárányhúsból készül. Csak nálunk! Meg aztán a döner! Azt máshol gyrosnak nevezik, de mi, törökök ezt dönernek hívjuk, amihez különleges fűszert használunk.