Tíz évvel ezelőtt zajlottak a 2006. évi őszi események – zavargásoknak szokták azokat hívni. Mi is volt valójában? Igen sok részlet ismert, az átfogó összefüggések azonban tisztázatlanok!
Október számomra több mint harminc éve a Frankfurti Könyvvásárt jelenti. Ez a világ legnagyobb könyvvására. Valamikor Frankfurtba jött minden kiváló könyvkereskedő és könyvtáros. Itt, a kiadók standjain rendelték meg könyveiket. A kilencvenes évek közepén már nem kellett nekik Frankfurtba utazni. Megjelentek az egyre nagyobbra növő könyvnagykereskedők, akik képesek 24 órán belül beszállítani a könyveket az ország bármelyik csücskében lévő könyvesboltnak. Ekkortól már csak a könyvkiadóknak, ügynököknek és íróknak volt érdekükben, hogy ott legyenek a Buchmessén.
Fejlődni nem lehet konfliktusok nélkül. Mert kiszakítod magad a megszokott környezetedből, és egyszer csak mást adsz magadból, mint eddig, nem leszel már elég jó tükre a körülötted élőknek, akik ebből az egészből lehet csak azt érzékelik, hogy megváltoztál és nem jó irányba. Holott nem történt más, mint hogy felnyitottad végre a szemedet és megláttad magad mások tükrében, majd azt mondtad: elég volt.
Azt mondja nekem a megbízott ügyvezető, hogy próbáljam meg elérni, hogy az együtt, azonos munkafolyamatot végző dolgozók, a testi dolgaikat is együtt végezzék.
Mondd meg nekik, hogy együtt menjenek hugyozni!
Konkrétan így szólt az utasítás. Mert az mégsem járja, hogy míg az egyik a dolgát végzi, addig a másik csak várja, aztán fél óra múlva szerepet cserélnek. Amúgy az ügyvezetőről tudni kell, hogy eredetileg targoncásként kezdte a cégnél, de aztán meg sem állt a legmagasabb polcig.
Furcsa egy teremtmény az ember, olyan, mint Maya, a méhecske, telhetetlen, és nem is kicsit. A teremtő egyik tulajdonságot elég fukarul adta, az elégedettség érzését. Erre mi magunk, a világunk még tett rá pár lapáttal. Az utcák, a házak, terek tele vannak elégedetlen emberekkel. Miért nem tudunk semminek sem örülni felhőtlenül?
Ezen a héten személyes élménybeszámolómat szeretném megosztani veletek első maratonom lefutása pillanatairól. Nem úgy, mint a klasszikus maraton távot híressé tevő katona, aki egyébként rövidebb táv után a marathóni csatából hazatérve a győztes örömhír elmondása után holtan esett össze.
Sokan emlékeznek talán Kovács László elmondta jövőképünkre:
Merjünk kicsik lenni!
Medgyessy pedig elment a román nagykövetségre nemzeti ünnepükön, tehát Erdély elcsatolásának napján pezsgőt inni. Utóda és megbuktatója a Nagy Fletó sikeres résztvevője volt a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló népszavazás érvénytelenítésében.
Orbán Viktor következetes Európa-politikájával egyike azoknak a politikusoknak, akinek szavára odafigyelnek. Hétfőn Orbán Münchenben járt, ahol a Magyar Főkonzulátus rendezett ünnepséget, 1956 hőseire emlékezve. A Bajor Tartományi Parlamentben tartott rendezvényen megjelent a teljes bajor kormány, és Orbánon kívül beszédet mondott a bajor miniszterelnök, Horst Seehofer is.
Nem úgy születünk meg, hogy egyből közel vagyunk mindenkihez. És nem úgy kezdünk párkapcsolatot sem, hogy egy csettintésre máris összefonódunk a másikkal. Persze a kapcsolat elején a hormonok által előidézett szerelemben úgy érezzük, hogy teljes egészében bele tudunk bújni a másikba, át tudjuk fonni egymás szívét, csak hogy ez nem az igazi egymásban levés, csupán egy idealizált képbe vagyunk szerelmesek.
