LélekÁllomás: hogyan lehet egy párkapcsolatból valódi szerelem?

Nem úgy születünk meg, hogy egyből közel vagyunk mindenkihez. És nem úgy kezdünk párkapcsolatot sem, hogy egy csettintésre máris összefonódunk a másikkal. Persze a kapcsolat elején a hormonok által előidézett szerelemben úgy érezzük, hogy teljes egészében bele tudunk bújni a másikba, át tudjuk fonni egymás szívét, csak hogy ez nem az igazi egymásban levés, csupán egy idealizált képbe vagyunk szerelmesek.

Az irodalom után

Bob Dylant hallgatok, próbálom megfejteni a titkot. No, nem az irodalmit, az egyelőre nem megy, csupán az énekesit. Kattintok egyik youtube fájlról a másikra, de nem érzem azt, hogy valamit is vesztettem azzal, hogy ez idáig nem hallgattam őt. 

Felesleges körök

Ha az életre úgy gondolunk, hogy egy nagy körforgás, akkor azt is el kell ismerni, hogy nem egy kört teszünk meg feleslegesen. Hányszor érezzük azt utólag, hogy minden addigi hiába való volt, és ugyanoda jutottunk, mint ahonnan azt megelőzően kiindultunk. Feleslegesnek érezzük a sok időt, az erőfeszítést, az érzelmeket. Néha már azt is gondoljuk, hogy eszünk ágában sem lesz újabb kört kezdeni. Aztán az élet folyik tovább a maga útján, és megint ott találjuk magunkat egy újabb kör elején. Akkor is ha akarjuk, és akkor is, ha nem akarjuk. Ha mindig ugyanaz az kör kezdődik, akkor valamit nem jól csináltunk.

Pite kavalkád után jó lógni a TRX-en

Kezdjük egy kis pite földrajzzal! Nagy vonalakban mindenhol ugyanarról beszélünk, ugyanazt szereti az egész világ csak mindenhol másképp hívják. Mutatunk pár érekes ötletet a pitevilágból. Mai videónkban pedig újra TRX-en lógva láthattok minket.

A hetedik napon

A Teremtő kipihenten ébredt. Cseppet sem érezte magát fáradtnak, pedig hat nap kimerítő munka volt mögötte. Megelégedetten gondolt az elmúlt napokra. Arcát a fényben fürösztötte, megcsodálta az eget, a vizeket, majd élvezte a napsütést. 

Élt 60 évet. De milyen múlttal!

Bedőlt a Népszabadság. November másodikán lett volna éppen 60 éves. Jellegzetes az alapítás időpontja, 1956. november 2. Ekkor Budapestet már egy-két napja a szabadság szelleme lengi át, igaz, több ezer véres halottal. Viszonylag béke van. Az emberek a nemzet jövőépítésén gondolkodnak, s persze reménykednek. Az ellátás akadozik, de vidékről teherautókon ingyen és számolatlanul küldik az élelmiszert. A sebesültek gyógyítására a nyílt utcán lerakott kartondobozokba gyűjtik a pénzt, hozzá nem nyúl senki sem. A kirakatok beverve, az áru marad a helyén. A szabadság szelleme uralkodik. 

Ötmilliárd adósság az sok

Megszűnt a Népszabadság, legalábbis a terjesztője szerint. Nem örülök neki. Mindennap – igaz, egyre kritikusabban –, elolvastam a lap online kiadását, ahogy olvasom a teljes magyar sajtópalettát is. Jegyzeteimet nem tudnám írni úgy, hogy ne legyek napra tájékozott a magyar és a nem magyar politikában. A nol.hu egyik tájékozódási pont volt az anyaggyűjtésem során. 

LélekÁllomás: a belső békénk megszerzése

A belső békénket megszerezni nem könnyű. És minden pillanatban megtartani? Szinte lehetetlen. De biztos, hogy mindig tökéletesnek kell látnunk önmagunkat? Az, hogy néha elveszítjük a tudatos énünk feletti kontrollt és kizökkenünk a békés állapotból talán pont értünk van.

Múló dicsőség

Sic transit gloria mundi. 

Így múlik el a világ dicsősége. Miként elmúlnak a kevésbé dicső dolgok is.

Talán már említettem szülőfalumat, egy somogyi falvacskát. Ott nőttem fel, ismerkedtem a világgal. A lakosok száma ezernél nem igen volt több soha, ám gyerekként még azt gondolhattam, hogy ilyen a falusi összkomfort. 

Emberi roncsderbi

Tudom, elég furcsa párhuzamot állítani emberek, és autók között, de annyi párhuzamot lehet érzékelni, ami nem hagyott megnyugodni. Az emberek, a mai világ teljes életét, és hozzáállását hűen lehet tükröztetni azzal, ha egy roncsderbihez hasonlítjuk.