A Teremtő kipihenten ébredt. Cseppet sem érezte magát fáradtnak, pedig hat nap kimerítő munka volt mögötte. Megelégedetten gondolt az elmúlt napokra. Arcát a fényben fürösztötte, megcsodálta az eget, a vizeket, majd élvezte a napsütést.
Bedőlt a Népszabadság. November másodikán lett volna éppen 60 éves. Jellegzetes az alapítás időpontja, 1956. november 2. Ekkor Budapestet már egy-két napja a szabadság szelleme lengi át, igaz, több ezer véres halottal. Viszonylag béke van. Az emberek a nemzet jövőépítésén gondolkodnak, s persze reménykednek. Az ellátás akadozik, de vidékről teherautókon ingyen és számolatlanul küldik az élelmiszert. A sebesültek gyógyítására a nyílt utcán lerakott kartondobozokba gyűjtik a pénzt, hozzá nem nyúl senki sem. A kirakatok beverve, az áru marad a helyén. A szabadság szelleme uralkodik.
Megszűnt a Népszabadság, legalábbis a terjesztője szerint. Nem örülök neki. Mindennap – igaz, egyre kritikusabban –, elolvastam a lap online kiadását, ahogy olvasom a teljes magyar sajtópalettát is. Jegyzeteimet nem tudnám írni úgy, hogy ne legyek napra tájékozott a magyar és a nem magyar politikában. A nol.hu egyik tájékozódási pont volt az anyaggyűjtésem során.
A belső békénket megszerezni nem könnyű. És minden pillanatban megtartani? Szinte lehetetlen. De biztos, hogy mindig tökéletesnek kell látnunk önmagunkat? Az, hogy néha elveszítjük a tudatos énünk feletti kontrollt és kizökkenünk a békés állapotból talán pont értünk van.
Sic transit gloria mundi.
Így múlik el a világ dicsősége. Miként elmúlnak a kevésbé dicső dolgok is.
Talán már említettem szülőfalumat, egy somogyi falvacskát. Ott nőttem fel, ismerkedtem a világgal. A lakosok száma ezernél nem igen volt több soha, ám gyerekként még azt gondolhattam, hogy ilyen a falusi összkomfort.
Tudom, elég furcsa párhuzamot állítani emberek, és autók között, de annyi párhuzamot lehet érzékelni, ami nem hagyott megnyugodni. Az emberek, a mai világ teljes életét, és hozzáállását hűen lehet tükröztetni azzal, ha egy roncsderbihez hasonlítjuk.
Biztosan mindenki előkapta a héten a melegebb ruhadarabokat a szekrényből és már lesöprögettük a jó öreg széldzsekikről a port, a bejárat melletti fogasokra bérletet váltottak a polár bélésű kabátok. Segítenénk ezt a felkészülést néhány ötlettel, ami nem bogyó és kapszulák formájában kerül a szervezetünkbe.
A markáns kimenetelű, de ellentmondásos népszavazásnak vannak nagy nyertesei és vesztesei. Az ellentmondás az, hogy 43% körüli volt a részvétei arány, ugyanakkor 98% körül volt a „nem”-ek aránya. Átfogalmazva: aki elment, nemmel szavazott, de azért több mint 55% nem ment el szavazni.
A német média óriási kárörömmel jelentette be, hogy érvénytelen lett a magyar népszavazás. Nem tették hozzá, hogy alig pár százalék hiányzott az ötvenhez. Azt végképp elhallgatták, hogy a nem-szavazatok olyan fölénybe kerültek, amire sok példa még nem volt egy népszavazáson.
