Szabadság
A mai világban egyre több minden be van szabályozva. Akármerre megyünk, akármit teszünk, behálóznak bennünket a szabályok. Egyre kisebb lesz a szabadságunk…
Pedig az embernek kell a szabadság érzése, mert bár sokszor kényelmes azt tenni, amit előírtak, és menni az úton, az elfogadott normákhoz és szabályokhoz igazodva, de aztán egyszer azt érezzük, hogy több szabadságra lenne szükségünk. Ilyenkor próbálunk utat törni magunknak, fellázadni, vagy harcolni a szabadságunkért.
De mit is jelent a szabadság?
A szabadság a maga fizikai értelmében az, amikor nem vagyunk bezárva valahová. Vannak olyan emberek is, akiknek a szabadság csak azt a két hetet jelenti, amikor nem dolgoznak, hanem nyaralni mennek. Van szólásszabadság, sajtószabadság, vallásszabadság, a gondolat szabadsága, és sorolhatnám még, mert tágabb értelemben, a lelkünk mélyén, igencsak sokféle szabadságról álmodunk.
Van, akinek az a fontos, hogy szabadon elmondhassa azt, ami a szívét nyomja. Van, akinek az jelenti a szabadságot, ha kint lehet a természetben. De van, akinek éppen az a szabadság, ha szabadon bemehet valahová. Van, akinek a szabadság az időhöz kötődik, hogy akkor tegye a dolgokat, amikor ő szeretné. Van, akinek alkotói szabadságra van szüksége, vagyis, hogy úgy, és azt alkothasson, ahogy és amit ő szeretne, ne mások diktáljanak. Van, aki pedig csak arra áhítozik, hogy szabadon szerethessen, leküzdve társadalmi, erkölcsi és egyéb normákat. Mindenki másfajta szabadságra vágyik, de mindenkinek fontos, hogy szabad legyen.
A szabadságunk legtöbbször nem csak rajtunk múlik. Rengeteg írott, és íratlan szabály vesz bennünket körül, amihez többé-kevésbé alkalmazkodnunk kell, vagy illik. Ezek már nagyban korlátozzák szabadságunkat. De hajlamosak vagyunk saját magunkat is korlátozni.
Ezeket a korlátokat kéne néha megvizsgálni.
Tényleg nem mondhatom el, hogy…?
Tényleg nem fogadhatom el, hogy…?
Tényleg meg kell tennem ezt…?
Tényleg most kell abbahagynom, elkezdenem, befejeznem, megcsinálnom…?
Tényleg oda kell figyelnem, hogy mit mondanak mások, ha szerintem így jó?
Tényleg vissza kell fognom magam?
Tényleg nem tehetem meg, amit szeretnék?
Tényleg meg kell tennem, amihez nincs kedvem?
Persze, ha megvizsgáljuk a kérdést, láthatjuk, hogy van olyan eset, amikor átléphetjük a korlátokat, és van, amikor nem ajánlatos. Léteznek szinte maguktól leomló kerítések is. Ezeket leginkább mi kreáljuk, félelmeinkből, óvatosságból, kényelemből. És vannak erősebb blokkoló tényezők is. Néha megéri küzdeni, és néha még harcolni is kell, hogy jobb legyen. Hogy elnyerjük a szabadságot, amire vágyunk.