Felderítők: túléltem életem első maratoni futását

Ezen a héten személyes élménybeszámolómat szeretném megosztani veletek első maratonom lefutása pillanatairól. Nem úgy, mint a klasszikus maraton távot híressé tevő katona, aki egyébként rövidebb táv után a marathóni csatából hazatérve a győztes örömhír elmondása után holtan esett össze.

Na jó...nekem nem volt sem páncélom, sem vérző sebem, de akkor is. A futást pár éve kezdtem, de első komolyabb félmaraton távomat tavaly novemberben futottam. Nyáron határoztam el, hogy az ősszel szeretnék nekivágni a maratonnak, a budapesti Spar rendezvényen.
 
Nem volt kifejezett edzéstervem, minden héten futottam kb. 40 kilométert, és igyekeztem a verseny előtti pár héten a hétvégéimbe egy hosszabb futást beiktatni. Ahogy közeledett a verseny egyre jobban izgultam, és egyre gyakrabban jutott eszembe futás közben, hogy a 42 195 m igencsak próbára fog tenni, és a kitűzőtt 4 órán belüli idő nem fog menni.

A nagy nap előestéjén szénhidrátban gazdag vacsorát fogyasztottam, és igyekeztem sok folyadékot inni, hogy betárazzam a szervezetemet. Beszereztem kedvenc izotóniás ampulláimat, energia szeletemet (amit már előtte is próbáltam más verseny során). A verseny helyszínén alaposan bemelegítettem, a rajt előtt fél órával felvettem futóruhámat. Úgy gondolom, a megfelelő ruha megválasztása nagyon fontos, szörnyű érzés a túlmelegedett állapot futás közben, én a 15 fokban rövid gatyával, futó zoknival, hosszú ujjú felsővel készültem. A rajt előtt rengeteg ember  állt a mosdókhoz, így nem kerültem sorra. Siettem a rajthoz, sajnos emitt nem tudtam a saját eltervezett zónámba beállni. Így egy lassabb tempót tervező futó mezőnnyel kezdtem meg a rajtot.

Számolni kell ezekkel a kellemetlenségekkel, és visszagondolva nem szabad elkeseredni, ha valami nem úgy sikerül, ahogy előre eltervezzük.

Hangulatos doboló zenekarokkal, szurkoló tömeggel indult meg a menet. Elhatároztam, hogy nem futom el magamat az elején, nem akartam, hogy elkapjon a lendület, és a végére ne maradjon erőm. Az első 15 kilométer nagyon kellemesen ment, itt még mindenki lelkes, elszalad az idő a sok színes ember közt, és a drukkoló embertömeg mellett. Nem is gondoltam volna, de nagyon sokat számított a jelenlétük a verseny során.

Minden futórendezvényen keresek egy húzót, egy "nyulat", akit követek, ha egyedül futok, nekem ez mindig segít. Ráállok az ő tempójára, és sokkal könnyebben megy a futás. Most is így tettem. Félmaratonom ideje 1:48 lett. 30 kilométer alatt nem volt semmi fájdalmam. Jól bírtam a tempót, gyönyörű volt a város, a lezárt utak, amiket előtte csak a villamosból láttam. Meg is lepődtem, és úgy éreztem, hogy ez nem is nagy dolog, simán menni fog a végéig. 30 km-nél sajnos el kellett mennem egy kihelyezett wc-be. Hát igen, a szükség nagy úr, kicsit elszomorodtam, hogy meg kellett állnom, de nem vett vissza utána sem a lendületemen ez az eset.

Mindenhol frissítettem, de ahogy mentek a kilométerek egyre rosszabbul esett a sok édesítőszeres izo ital. Kezdett hányingerem lenni, inkább csak a vizet kívántam, és kezdett a lábam fájni. 36 kilométernél jött a fordulópont. Úgy éreztem, hogy elfogyott az erőm. Remegett mindenem, felkavarodott a gyomrom, és kicsit bepánikoltam, amitől nehezen vettem a levegőt. Itt elkezdtem lassulni. Már nem figyeltem a tempómat, csak arra törekedtem, hogy valahogy túllendítsem magam ezen a holdponton. Valamennyire sikerült a 40. kilométerhez érve. Fájt mindenem, de már láttam a végét...

Szólt a zene, tapsoltak, és azt éreztem akárhogy is de ezt már ki kell bírnom. Mikor megláttam a befutó kaput elkezdtek folyni a könnyeim a megkönnyebbüléstől. Elérzékenyültem, és úgy éreztem, hogy örülök, hogy túl vagyok rajta. Végül 3 óra 52 perc alatt sikerült lefutnom életem első maratonját.

A futás,vagy bármilyen egyéni sportteljesítmény (mindenkinek saját szintjéhez mérve) hatalmas erőt ad az életben más megmérettetésekhez is. Legjobb érzés mindenki számára, ha tudja, hogy valamire képes saját maga erejéből. Nem a kérkedés miatt, nem másoknak dicsekedni, hanem fújni egy nagy levegőt és örülni annak, hogy igen, megcsináltam.

Reform túrógombóc

Nagyon szeretünk kisérletezgetni mindenki receptes füzetében megtalálható ételekkel. Gyakran feldobhatók és ráadásul egészségesebbé tehetőek régi kedvenceink egy kis újragondolással.

Alapul most a jól ismert túrógombócot vettem:

Hozzávalók:

  • 0.5 kg túró
  • zab
  • stevia vagy mas édesítő
  • csipet só

Szósz:

  • meggybefőtt
  • 1 vanília pugingpor
  • natúr joghurt

A túrót összekevertem a tejben megfőzött apró szemű zabbal (azért nem írok mennyiséget a zabhoz, mert mindenki annyit tegyen a túróhoz, amilyen tömör gombócokat szeretne). Édesítettem steviaval, kicsi sót tettem hozzá és lobogó vízben az apró gombócokat megfőztem. Ezt követően faféjas cukorba forgattam őket.

A meggybefőttet levével együtt felforraltam, hozzákevertem a pudingport, így szósz állagú lett. Ízlés szerint édesítsd steviaval barna/fehér cukorral. Tálaláskor egy kis natúr joghurttal a tetején még finomabb!

Próbáljátok ki, nálunk osztatlan sikert aratott :)

Ha kíváncsi vagy minden egyébre, amivel hét közben foglalkozunk a facebook oldalunkon megtalálsz minket és követheted.