Felgyújtott autók, vipera, könnygáz, lovasroham – hát lehet itt tisztán látni?
Tíz évvel ezelőtt zajlottak a 2006. évi őszi események – zavargásoknak szokták azokat hívni. Mi is volt valójában? Igen sok részlet ismert, az átfogó összefüggések azonban tisztázatlanok!
Az október 23-i ünneplés körül a médiában megszólalók közül sokan kemény szavakkal bírálták az elmaradt számonkérést és büntetést. Ezzel mélyen egyetértek. Nemcsak egyetértek, de szakértő tanúként közvetlen közelről figyeltem egykor a Kossuth, majd Madách téren zajló eseményeket. Számos alkalommal elemeztem a Hír TV-ben, talán elsőként mondtam ki, hogy nem a tömeg ostromolt, hanem az ostromlókhoz húzták oda a tömeget, a tömeg nem volt „ostromállapotban”, viszont „jókor”szervezett csapatok érkeztek.
Itt kell cáfolnom azt a máig is sokszor elhangzó állítást, hogy a „tömeg megostromolta a TV székházat”. Az a tömeg, melynek szerveződését hosszú órákon át figyeltem, és ráadásul évtizedek óta foglalkozom hivatásszerűen csoport- és társadalomdinamikával, mikrostruktúrák mechanizmusával, nem volt felkészülve erre. Tudatosan mentem ki a Kossuth téri tüntetést megfigyelni.
Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után azonnal tudtam, ebből nagy balhé lesz. Hétfőn kora délután már ott voltam a téren, akkor amikor még csak 150 fős, nagyrészt odagyűlt érdeklődő kezdett csoportosulni. Aztán megjelent egy orosz gyártmányú zöld terepjáró, rajta egy gyenge kihangosító, és egy ócska mikrofon. Az szólt hozzá, aki akart. Érdekesen fejlődött ez a nyílt közösségi tér, agora. Később megjelent a „Gyurcsány takarodj” szlogen, no, ebben mindenki egyetértett. Az elégedetlenség és felháborodás egyértelmű volt, de ez inkább közös gondolkodás volt, s nem volt őrjöngő tömeg.
Két órára el kellett mennem. Mire visszaértem, volt egy kis színpad és jobbikos és 64 vármegyés zászló és Torockai (Tóth) László és néhány társa 12 pontos kiáltványt próbált a tömeggel egyeztetni. Aztán (állítólag) igyekeztek azt beolvastatni a TV-ben, amikor Torockai állítása szerint társát (azt hiszem Takács nevűt) ott tartották a rendőrök. Az ő „kiszabadítására” vitte át a tömeg jelentős részét a TV székháza felé. Csakhogy a Demokrata írása szerint, mint ezt az újságírónő nekem személyesen is megerősítette, Takács eközben a sarki presszóban kávézott.
No, ennek én közvetlen tanúja már nem lehettem, mert visszaszámlálva 20 perccel a TV-ostrom előtt távoztam a helyszínről mert egy igen fontos TV-vitát akartam megnézni. Megtörtént. Majd reggel 7-kor értesültem a TV-ostromról, s onnan csak a bejátszott képsorokat elemeztem. Ez alapján számomra összeállt egy kép: amikor a Kossuth térről távoztunk, az Akadémia utcában láthatóan összetartó csoportok meneteltek. 4-7 fős csoportok, nemzeti karszalaggal, és zászlóval. Egészen más csoportosulások, mint a tömeg. A tömeg még egyes emberekből állt, ezek összetartó csoportok voltak. A tömeg a „Gyurcsány takarodj” jelszót rendszeresen skandálta, de nem volt őrjöngő tömeg. Abból semmi perc alatt TV-ostromot nem lehetett volna csinálni. Az összetartó - tán előszervezett - csoportokkal viszont igen, ha jól vannak felkészítve.
Konkrétan és nyilvános rendezvényen megszólaltattak később egy tanút – személyesen ismerem, s nincs kétség a megbízhatóságáról –, egy idősebb hölgyet, aki elmondta, hogy a TV-ostrom előtt a Szent István körúton hirtelen karszalagos és zászlós fiatalok gyülekeztek. Csak annyit hallott: „Mennyit kapunk?” A válaszból annyit értett: „rendőrverésért duplát”. Személyesen hallottam, személyesen beszéltem a tanúval, videofelvétel is készült, bár ki tudja, kinél van.
A Kossuth tér tele volt rejtélyes történetekkel.
TV-elemzésem után szólni szerettem volna a Kossuth téri kis színpadon. Amikor megjelentem, jelentős tapsot kaptam. A színpad mögött aztán, a feljáratnál állt egy bizalmat alig keltő fickó. Megkérdezte, miről akarok beszélni. Mondtam, hogy a történtek elemzéséről. Azt már hallottuk címszóval nem engedett fellépni, a taps ellenére sem. Onnan tudtam, hogy mindez, utólag azt mondom, minden, valakiknek a kontrollja alatt állt.
Nem szoktam előfeltételezésekkel élni, annál inkább a jelenségek elemzésével, mozaik szerű összerakásával. Nyugodtan állíthatom, a TV-ostrom nem spontán tömegmegmozdulás volt.
Állíthatom, hogy voltak szervezett erők, láttam és még a Gönczöl-bizottság egészen jó elemző tanulmánya is leírja. Tehát voltak tettesek és reájuk vont szemlélő tömeg. És egyértelműen nem a tömeg volt a tettes.
2006. október 23-án sem. Ott is voltak tettesek, (önként vagy megrendelten balhézók) a Deák téren és egy újonnan és (talán nem véletlenül ) balek rendőrség, mely nem elválasztotta azt a békésen hazatérő tömegtől, hanem ráterelte azt, aztán habozás nélkül, vagy jól előkészítve jött a kardlapos roham, szemkilövetés, a könnygázfelhő és megkínzottak sora.
Egyetértek a médiában megszólalókkal: elengedhetetlen a számonkérés. Ami egyben a bűnösök megbüntetése, de a bűntelenek felmentése is. Nem sumák ítéletekkel.