Talán az egyik legnehezebb dolog szembenézni a hibáinkkal. Megállni egy pillanatra és elgondolkodni azon, hogy az aktuális helyzet, amiben vagyunk, mennyiben a mi hibánk. Ez a helyzet lehet személyes, munkahelyi, de lehet akár társadalmi is. Most az utóbbinak nézünk kicsit utána.
A természet hívogat télen is, friss levegőn lenni, sportolni, mozogni? Nincs is ennél jobb. De van néhány apró betűs rész, amit érdemes átgondolnunk még időben. Most nem a legtrendibb cuccokra gondolunk, nem a jól megvaxolt lécekre, a polár rétegekre, hanem egy kérdésre, amire jó, ha tudjuk a választ. Felkészültek az izmaink, ízületeink a bevetésre? Mert bizony nekik sem árt egy "elővaxolás", nagyon toppon kell lenniük!
Kegyetlen terhet jelent a hajléktalanok számára az idei tél. Szokásos búvóhelyeik, viskóik vagy éppen egy sátor az elmúlt telekben még adott menedéket, tartósan mínusz 10 fok alatti hőmérsékletnél azonban fenyeget a végleges kihűlés veszélye, a fagyhalál. Helyhez köt is sokukat kis viskójuk, lakóhelyük féltése, vagy éppen kutyájuk. Sokan pedig egyszerűen nem akarnak hajléktalanszállóra menni, másokkal vegyülni. Féltik értékeiket, de szerintem sokan inkább kerülik a társaságot. Az alkoholtilalom is komoly korlát sokuknak.
Megvettem a 2017-es évre szóló naptáramat. Ahogy a képen láthatjátok, ebben is találtam olyat, ami megelőlegezi a boldogságot. :) És erről eszembe jutott valami, amit gondoltam megosztok veletek.
Néha nagyon üres tud lenni minden. Ilyenkor érzünk valami hiányt, kellene valami, történhetne valami, de nem történik. Január van, már bőven tél, de mégsem. Valamire várunk.
Igazából nem kellene várnunk semmire, mindenünk megvan ahhoz, hogy ne érezzük elveszettnek magunkat.
Letudva a nagy karácsonyi, újévi klasszikus édesség hegyeket, ha lehuppanunk a kanapéra, hát persze, hogy mi is újra találkozunk kelet varázsával, Szulejmán szultánnal és a többi sármos béggel. Utcán sétálva, léptem-nyomon, buszmegállóban is gyakran elvétve a török udvar szereplőinek ármányos életét elemző hangfoszlányokkal találkozom.
Talán emlékeznek még: a 2010-es kormányváltás után az Orbán-kormány nemzetközi felzúdulástól kísérve bevezette a bankadót. Hát kapott is a kormány hideget-meleget, de azért tényekkel és számokkal bizonyította, hogy a gazdasági világválság során nálunk a bankok extraprofitra tettek szert. A bankadóval aztán hazánk válságkezelésére visszajött nem kis hányad. Hasonló történt a svájcifrank-eladósodás során is. Itt a végtörlesztésbe kellett beszállni az eddig oly nyertes bankoknak. Ismét óriási volt a nemzetközi felháborodás, de lassan megjelentek a szimpátia egyre erősebb hangjai.
Elérkezett 2017, egy új kezdet. Azon gondolkodtam, hogy mit is kívánnék Nektek (és saját magamnak is) erre a vadiúj évre. Először is kívánom, hogy 2017- ben valóra váljon minden álmotok, amire eddig vágytatok, de még nem kaptátok meg.
