Letudva a nagy karácsonyi, újévi klasszikus édesség hegyeket, ha lehuppanunk a kanapéra, hát persze, hogy mi is újra találkozunk kelet varázsával, Szulejmán szultánnal és a többi sármos béggel. Utcán sétálva, léptem-nyomon, buszmegállóban is gyakran elvétve a török udvar szereplőinek ármányos életét elemző hangfoszlányokkal találkozom.
Talán emlékeznek még: a 2010-es kormányváltás után az Orbán-kormány nemzetközi felzúdulástól kísérve bevezette a bankadót. Hát kapott is a kormány hideget-meleget, de azért tényekkel és számokkal bizonyította, hogy a gazdasági világválság során nálunk a bankok extraprofitra tettek szert. A bankadóval aztán hazánk válságkezelésére visszajött nem kis hányad. Hasonló történt a svájcifrank-eladósodás során is. Itt a végtörlesztésbe kellett beszállni az eddig oly nyertes bankoknak. Ismét óriási volt a nemzetközi felháborodás, de lassan megjelentek a szimpátia egyre erősebb hangjai.
Elérkezett 2017, egy új kezdet. Azon gondolkodtam, hogy mit is kívánnék Nektek (és saját magamnak is) erre a vadiúj évre. Először is kívánom, hogy 2017- ben valóra váljon minden álmotok, amire eddig vágytatok, de még nem kaptátok meg.
Végre egy igazán jó évnek nézhetünk elébe. Akik gyermekáldást várnak, azok pedig különösen szerencsések, hiszen gyermeküknek immár a Gábos, Iszam, Kelén, Kratosz, Marlon, Mózsi, Nabil, Nergál, Atoaneta, Berfin, Fenenna, Hatidzse, Telka, Vaszilia, Vrindávani, Zejna nevek közül is választhatnak egyet, vagy akár többet is.
Az újév első napja egy olyan nap, ami mintha nem is létezne, csak a naptárakban jelölik halványan. Már felesleges lenne a party falatkákat megosztanunk veletek, ötletelni mit is vigyetek a buliba, a lencse is már biztosan mindenkinél puhára főtt.
Itt az évvége, a visszatekintés, számadások, összegzés ideje. Sok kis képből, varázslatos pillanatból tevődik össze az elmúlt év. Ezekből válogattam.
„Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?”
Vörösmarty Mihály
Napjaink elterjedt, részben írásos műfaja a blog, az internetes bejegyzés, napló. Ezt írja boldog és persze boldogtalan is. Mivel magam is e műfaj művelője vagyok, felvetődött bennem a fenti kérdésnek a feltevése, ebben a témában. Ment-e, megy-e blogok által a világ elébb?
Amikor már kifogytál az ötletekből, mindent elkapkodtak a polcról, már nincs egy épkézláb csecse-becse, amit lássuk be, amúgy is csak ebben a rohanó, kényszerített helyzetben vettél volna meg. Ismerős igaz? Ilyenkor is van még lehetőség egy kedves ajándék elkészítésére.
