Kapitális pénzlenyúlás
Kapitális korrupciót jelzett az Európai Csalás Elleni Hivatal. 167 milliárd forint tűnt el csalás, sikkasztás vagy lopás révén a 4-es metró beruházásánál. Hatalmas összeg: ha összlakosságunkat nézzük, 18 000 Ft fejenként. De kaphatnának a nyugdíjasok mintegy 60 000 forintot egy alkalommal vagy összes pedagógusunk óvodától középiskoláig egy évig 30% fizetésemelést. De ezek az adatok csak szemléltetőek, hiszen EU fejlesztési pénzek tűntek el számolatlanul.
Mivel döntően uniós pénzről van szó, az eltüntetett összeget más fejlesztésekre lehetett volna fordítani. Például villamospályák épülhettek volna újjá vagy éppen újonnan, rozsdavas állapotú metrószerelvényeket lehetett volna újra cserélni. De ezt a lehetőséget is ellopták tőlünk.
S hogy kik voltak a tettesek? Remélem, a Kormány által a múlt héten benyújtott feljelentés alapján létrejövő vizsgálat mindent pontosan kiderít. Erre bizony van esély. 176 milliárd forintot nyomtalanul eltüntetni lehetetlenség, ha már egyszer az ügy nyilvánosságra került.
S annak súlyos büntetőjogi és automatikusan politikai következményei vannak. Mert azért ezt a nagyságrendű csalást, lopást, sikkasztást még a saját politikai szimpatizánsok sem nézik el várhatóan. Úgy is mondhatom, mindez nem kis cunamit okozhat.
A médiában persze azonnal elindult az ügyben érintett pártok megnevezése.
Nem az én dolgom, hogy megnevezzek felelős személyeket vagy politikai alakulatokat. Ha valaki úgy gondolja, számára fontos ez az információ, saját maga is visszanézheti mikor, ki volt a döntéshozó. Az én dolgom, hogy kiszolgáljam az olvasót információval, s rámutassak esetleges összefüggésekre:
1. A 4-es metró beruházása kiemelt beruházás volt, olyan, mely tán minden két tizedben, ha egy adódik. Miután a finanszírozás jelentős része EU támogatásból történt és a kezdeményezett Budapest volt, természetes, hogy a döntések a főváros legfelsőbb döntéshozói kezében voltak. Természetesen a műszaki tervezést komoly műszaki stábok, később a kivitelezést megfelelő és magas felkészültségű cégek végezték, utóbbiak nagy közbeszerzési pályázatok kapcsán. Ez számos igen nagy értékű szerződés aláírását igényli, persze kemény műszaki és gazdasági értékelés után. S nyer a legjobb ajánlat, kivéve persze, ha valakit korrupció által kedvezőtlenebb ajánlat elfogadásra motiválnak vagy éppen túlárazás és pénzvisszacsorgatás be van építve a szerződésekbe. A médiában elhangzott számok a teljes beruházás bekerülési értéke mintegy 30%-ának elcsalásáról szólnak. Hát nem semmi ennyit beépíteni tudni több szerződésbe is!
2. Tarlós István főpolgármesterré választása után egyik leggyorsabb intézkedése volt a metrószerelvényekre vonatkozó szerződés leállítása és újratárgyalása. Úgy tűnik, biztosra ment, s mindez visszaigazolódott. Azt is lehetett tudni, hogy Angliában korrupciós ügyek gyanúja miatt már hosszabb ideje eljárás folyt egy nagy közlekedési eszközgyártó ellen, aki a 4-es metrónál is nagybeszállító volt.
3. Tarlós gyorsan lépett tehát, s valamit telibe talált. Sejteni persze sok mindent lehetett, de ilyen összeget álmomban sem tudtam elképzelni. A médiában már hangzottak el politikai felelős szervezetek nevei és a fővárosnál korábban felsővezető személyek felsorolása. Ez legyen a tény- és okfeltárás végeredménye, remélem, méltó büntetéssel és a mérhetetlen vagyon helyének megállapításával. Engem viszont egy más összefüggés részletei is érdekelnének:
4. A 90-es években komoly téma volt a szovjet államadóság lebontása. Hadd emlékeztessek: a 80-as évek végén a Szovjetunió nagyvállalatai, döntően nagykereskedő szervezetek, egyre kevésbé voltak képesek fizetni a kiszállított áruért. Vettek hát hitelbe, melyet a szovjet állam garantált. Végül igen nagyra nőtt a hitelállomány, majd szétesett a Szovjetunió. Az ezt követő nemzetközi tárgyalásokon Oroszország, mint a legnagyobb utód átvállalt 1 milliárd dollár adósságot, melynek kifizetését áruval (de nem olajjal vagy gázzal) vállalta.
Felajánlani viszont alig tudott valami termék ellentételezést. Azidőben sokszor írták a sajtóban, hogy az oroszok az államadósság fejében viszont kulcsátadásra felépítenék az egész metrót. Horn Gyula miniszterelnök és Demszky Gábor főpolgármester ellenben egyetértettek abban, hogy a metró felépítését nem kérik. Vajon miért nem? Pedig évtizeddel korábban futhatott volna a metró! No, ezt vessék össze!
Csak kiegészítésként: Végül az 1 milliárd dolláros hitel nagy részét rossz hitelnek minősítették, és eladták fél áron. Óriási biznisz annak, aki tudta, mit kap érte. Volt, aki tudta: vett belőle sok vasúti szerelvény orosz szenet, és áramot csináltatott belőle. Azt meg eladta az áramhiánnyal küszködő Ukrajnának. No, látják, ez a tuti biznisz. Akkor elvtári körökön belül.
5. Volt állítólag egy sokkal jobb és nagyobb is. A „Tax justice network” amerikai-angol kutatóhálózat szerint a 80-as évek során óriási pénzek áramlottak ki Magyarországról. A mostani metróbotránynál csalásának sokszorosa. Akkor viszont még csak egy párt létezett!
Talán érdemes Önöknek elgondolkodni, miért tartunk életszínvonalban még annyira nyugat mögött. Ki és hogyan férhetett hozzá a pártállami idők utolsó tíz évében ekkora összegekhez, s ki tudhatott annak külföldre juttatásáról?