LélekÁllomás: a hűség egyenlő azzal, hogy feleség vagyok
Mivel mostanában túl sokan bejelölnek ismeretlenül (a személyes oldalamon), meg szoktam kérdezni, hogy honnan ismerjük egymást. Tegnap ismét ledöbbentem a válaszon, ez pedig megihletett. Ugyanis a fiatalember azt írta, hogy ő csak azért jelölt be, mert megtetszettem neki és bár látja, hogy férjnél vagyok, nem igazán érdekli.
Itt megköszöntem a kedves szavait és egy-két szóban leírtam neki mit jelent nekem az, hogy férjnél vagyok, mivel ezek szerint nem ugyanazt a szótárt használjuk.
Nekem a hűség egyenlő azzal, hogy feleség vagyok. No nem azért, mert van mellettem valaki, akinek ezt megfogadtam. Mindinkább azért, mert magamnak fogadtam meg. Én vagyok az, aki azt mondtam egyszer, hogy ezt a férfit fogom szeretni és tisztelni, mellette döntöttem úgy, hogy kitartok jóban, rosszban. És bár a hűséget mindig valaki másnak fogadjuk meg, ha belegondolunk, inkább önmagunkért tesszük. Csak az nem mindegy hogyan. Jó ideig nem értettem, hogy miért lovalljuk bele magunkat olyanba, amit nehéz megtartani. És miért törünk pálcát önmagunk felett, ha nem sikerül. Határokat szabunk magunknak és másoknak is, aztán ítéletet mondunk és szenvedünk. Szenvedünk akkor is, ha megtesszük, akkor is, ha kihagyjuk, és nem értjük miért olyan rohadt nehéz a házasság. De aztán szépen lassan rájövünk, hogy ez pont nem erről szól. Mert csak addig nehéz, amíg nem az igazi életet éljük, az igazi önmagunkkal és az igazi társsal.
Csak addig kellenek a szabályok és határok, amíg nem vagyunk képesek saját magunk lenni és aszerint élni.
Valahogy arra eszméltem rá elmúlt éveim során, hogy ha belülről tudom áramoltatni saját női energiáimat, a nőiségemet és ezt egy olyan férfi támogatja meg, akinek a szava valóban számít, amikor azt mondja: „gyönyörű vagy, szeretlek”, akkor nincs szükség másra. Semmire. És senkire. Mert én vagyok maga a Nő. A nagybetűs Nő, aki tudja, érzi, tapasztalja magáról, hogy milyen. És ez épp elég neki. Nem kell kívülről kapott, hozott plusz energia. Olyan ez, mint amikor az ember megkapja az Oscar díjat, majd egy napra rá a muzsika tv is „kitünteti”. Valahogy nem lehet egy szinten értékelni a kettőt. A lényeg, hogy nincs nagyobb és hitelesebb energia, mint amit önmagunkból áramoltatunk. Lehet a világ bármilyen, lehet benne akármennyi jó nő, vagy jó pasi, egyszerűen, ha az ember tisztában van az értékeivel és azzal, hogy mit ér neki a másik, akkor ez pont elég. És ilyenkor már ehhez a képhez érzünk hűséget, nem kizárólag a férjünk/feleségünk iránt. Mert ez az a belső erő, ami mosolyogva tudatja velünk, hogy köszönöm, jól érzem magam a bőrömben és az életemben. És tudod mit? Büszke is vagyok rá, mert én teremtettem. Csak az a kérdés ugyebár, hogy idáig hogyan jutunk el. Mert mindannyian felállítunk egy mércét arról, hogy mi az, ami még belefér egy párkapcsolatba, mi az, ami már kiveri a biztosítékot.
Hol vannak azok a pontok, amiket átlépve már nem lennénk önmagunk.
Mindenki egy ilyen belső huza-vonát él meg akkor, amikor hűtlenségre adja a fejét, összecsapnak benne a minták arról, ami a jó, azzal, ami már elfogadhatatlan. Ha ezt épp a másik oldalon éljük meg, akkor ebben a legfontosabb az, hogy a párunk hűtlensége nem azt jelenti, hogy mi nem vagyunk szerethetőek, megbecsülendőek, esetleg valamit rosszul csináltunk. Mert ez pont nem rólunk szól. A hűtlenség ára a saját belső erőnkkel való játszadozás. Ugyanis semmi másról nem szól az egész, mint hogy én mennyire tudom a saját férfias, vagy nőies energiáimat belülről, önmagamból gyarapítani és kiáramoltatni. Ha nem tudom, akkor bizony másoktól kell megszereznem azt, és ezért vágyat tudnak ébreszteni bennem ismert, vagy ismeretlen nők/férfiak csábításai. Sőt, akár én hozom ki belőlük azért, mert szükségem van a visszaigazolásra. Mindegy kitől jön, csak valaki igazolja vissza (lehetőség szerint minél többen), hogy jó pasi/jó nő vagyok, mert én nem vagyok biztos magamban. Ezért mondom, hogy a megcsalás nem arról szól, akit megcsaltak, hanem arról, aki a csalót játszotta. A csaló az, aki nem rendelkezik elég belső tűzzel, elég férfias, vagy nőies energiával, elég önértékeléssel. Ezért ha hűtlen vagyok, akkor önmagamhoz vagyok hűtlen. Azokhoz a pontokhoz, amiket az utamon a belső harcaim során felállítottam magamban és mégis átlépem őket.
De nézzük ezt meg egy kicsit a másik oldalról is, hiszen a hűtlenségben és a hűségben is az egyik legfontosabb hozzávaló a szexualitás. A szexuális együttlét a legnemesebb értelmében nem más, mint energia áramoltatás. A legmagasabb és legforróbb, legigazibb energiát pedig csak attól az egy embertől kaphatom meg, akit kívül-belül ismerek, elfogadok és szeretek. Akinek tudom minden egyes rossz és jó tulajdonságát, nehézségeit, boldogságát és boldogtalanságát, ismerem, mint a rossz pénzt, szokták mondani. Ezzel az emberrel lehet csak úgy összeforrni, hogy olyan energiát kapjunk és adjunk általa, ami valóban(!) felemel. Amitől többek leszünk. Ha ez egy kapcsolatban nem történik meg (mármint a felemelés), az nem jelent mást, mint hogy a pár valahol elcsúszott, mert nem sikerült olyan mélységekig megismerni a másikat, ami a valódi érzelmeket megteremtette volna. Így azok a női-férfi energiák sem tudnak áramolni kettejük között és önmagukban, ami feltételezhetné a hűséget saját maguk iránt. Mert valami hiányzik. Valami égeti őket belülről, nem érzik teljesnek és egésznek önmagukat. Megrekedtek azok az erők kettejük között, amik a lételemüket adhatnák. Így maradt a felszínesség és feszültség, ami miatt azt érzik, hogy tovább kell keresniük, amíg ez a gyötrő belső elégedetlenség meg nem szűnik. Egy ilyen házasságban/párkapcsolatban szerintem már mindannyian részt vettünk. Legalább egyben. Tudjuk milyen érzés, ismerjük annak lelki nehézségeit.
Azonban azt is tudjuk- e, hogy ezt csak mi vagyunk képesek megmenteni? És első sorban önmagunkat kell, nem a kapcsolatot. Mert ha én tudom áramoltatni a női/férfi energiáimat, azzal felfelé húzom a társamat is. Persze tükrök vagyunk, ez alapvető. De itt most nem erről van szó. Jóval inkább arról, hogy ha elég időt fordítunk a megfelelő kommunikációra és megismerésre egy párkapcsolatban, ha elég mélyre ásunk le egymásban és ezáltal önmagunkban is, ha merjük engedni, hogy a jó és a rossz is felszínre bukkanjon, ha képesek vagyunk így egymás olyan terheit (ha úgy tetszik blokkjait) oldani, amiket már régóta cipelünk, akkor egy megmagyarázhatatlanul mély kapcsolat veszi kezdetét közöttünk. Összeérnek a lelkeink, és ez az a mélység, ahol valódi kommunikációt tudunk teremteni egymás felé. Ahol már nem a felszínesség játszik szerepet, hanem olyan kapuk nyílnak meg előttünk és közöttünk is, ami egy teljesen új világba vezet el bennünket. Ez az a szint, ahol a szexualitásban is egymásra találhatunk, még erősebb kapcsolatot fonva egymás köré. Csak ezen a ponton tudjuk azt a felemelő energiát megteremteni magunkban és átadni a másiknak, emelve őt is általa, amire szükségünk van ahhoz, hogy egész embernek érezhessük magunkat, és kiteljesedett életet élhessünk általa.
Ami pedig egy mondatban képes leírni a fentieket, az Assisi Szt. Ferenc egyik idézete:
„Az, akit keresel, az, aki keres”
Bámulatosan egyszerű és tömör valósága az életnek és a boldogságnak is.
Ölellek Benneteket, szeretettel várlak facebook oldalamon, D.O. Judit, LélekÁllomás - egy állomás a boldogságodért.
Fontos Utóirat: Ha valamikor úgy érzitek, hogy nem olyan könnyű a gubancok oldása, a közelebb kerülés, a kommunikáció, önmagatok és egymás megtalálása, vagy bármi más a párkapcsolatotokban/házasságotokban, esetleg érzitek, hogy valami nincs rendben, de szeretnétek jobbá tenni a kapcsolatot, akkor nagy szeretettel várlak Titeket nem sokára személyesen is :) kb. február közepétől nyílik meg irodánk, ahol rengeteg segítő szolgáltatással, klub beszélgetésekkel, előadásokkal készülünk Nektek. Szerintem nagyon fogjátok szeretni :)