Ma egy nagyon egyszerű, kis helyigényű ám annál izgalmasabb és nagyobb újrajátszhatóságot biztosító játékot szeretnénk bemutatni. A cél, hogy minél látványosabb tűzijátékot készítsenek a játékosok a városka lakóinak, amit csak együtt, összedolgozva tudnak teljesíteni.
Egy egyetem – a CEU – kapcsán Brüsszelig ért el a magyar vita. Ez az ügy jól mutatja, hogy miért is vagyunk mi Brüsszellel gondban. Pontosabban: a brüsszeli hangadókkal, a Benelux-államokból verbuválódott EU-vezetőkkel. Az EU Parlamentnek jó ürügy volt a CEU, hogy ismét tetemre hívja a magyar kormányt. Oktatásügyben, amelyik amúgy kifejezetten nemzeti hatáskörben lenne.
Van aki egy megélt eseményre simán legyinteni tud és azt mondja „jajj minek fújod fel, felejtsd már el.” Van aki viszont ugyanezen esemény, tapasztalat hatására a történteken kattog napokig, hetekig, vagy akár hónapokig is. Sőt, éveken át is cipelhetünk a lelkünkben elásott súlyos terheket, érzékenységünk sebeit.
Sokszor, sokan mondják, mennyire nem jó dolog az, hogy az emberek immár mindenütt az elektronikus eszközeinkbe, mobiljukba, tabletjükbe temetkeznek. Sokan a modern világ velejárójának tartják, és azt gondolják, kár küzdeni ellene, mások pedig keresztes háborút folytatnak az eszközök, illetve az eszközöket használók ellen. Nekem igazából nincs bajom vele, sőt jó dolognak tartom, ha várakozás vagy utazás közben is beleolvashatok kedvenceimbe. Mobilon könyvet olvasni kicsit kényelmetlen, ám így is jó néhányat kiolvastam már. Versolvasásra pedig kifejezetten alkalmas.
Látszólag Magyarország egy balhés ország, szélsőségekkel, antidemokráciával, Orbán-diktatúrával, korrupcióval. Ha jobban és objektívebben megvakargatjuk, valóban van két – talán három – mértékét tekintve égbekiáltó eset, s néhánnyal több is. De főleg múltidőben.
Szombaton a rossz idő ellenére felkerekedtünk, és 130 további futótárssal részt vettünk a kaposmérői ötödik alkalommal megrendezett Mérő Maraton Sportnapon. Nekünk Felderítőknek a második alkalom volt, hogy részt vettünk a versenyen, és a szeles tavaszi időben futhattunk Kaposmérő kíméletlen földes utas, kihívást jelentő dombjain.
Rendezgetem az elmúlt tizenöt évben írt publicisztikáimat, gondolván, hogy egyszer talán lesz energiám egy kis kötetet e cikkekből összeállítani. Mementóként, történelmi forgatókönyvként. Mert néha feledékenyek vagyunk mi, választópolgárok. Azok a fiatalok pedig, akik a CEU ürügyén tüntetnek, tizenöt évvel ezelőtt alsó tagozatosok lehettek. Nem tudhatják, hogy akik most hátulról tüzelik őket, már voltak hatalmon. Honnan is vehetnék, hogy az őket „narancsos forradalomra” biztató Magyar Bálint, aki „maffiaállamról” értekezik, liberálisként minisztere volt a Horn- majd a Medgyessy-kormánynak, államtitkára Gyurcsány Ferencnek. Ezzel részese a Magyarország gazdaságát tönkretevő, lekorrumpáló szociálliberális élcsapatnak.
Állunk és várunk. Elhallgat a zene, aztán a házigazda köszönti a megjelenteket, majd átadja a szót. Megszokott jelenet ez. Akár képek, akár szobrok, akár más képzőművészeti alkotások kerülnek kiállításra. Sok ilyenen voltam már, ám olyanon még egyen sem, ahol azt mondták, íme, az ember, és íme, a művei.
Blogjaim mostanában hétfőre esnek, ezúttal húsvéthétfőre. Legalább elgondolkodhattam, utána kereshettem az ez időszakra vonatkozó hagyományainknak.
Nem véletlenül kezdem a címben a húshagyó keddel, hiszen ez a keresztény vallás szerint a nagyböjt időszakának kezdete. A cím második felének utánkeresése viszont sok évtizedes tévedésemre adott választ. Mindezideig azt hittem, a hús-vét összetétel a vétkezik szóból fakad, s a Wikipédia világosított fel, hogy ez a vesz szó ragozása. Tehát húst elhagy és húst ismét magához vesz.
Húsvét vasárnap mi is családunk körében kezdtük a napot, a nyuszifészek megkeresése és a hímes tojások elkészítése után. A nagy izgalmakat követőn pedig asztalhoz ültünk, ahol a tavaszi zsenge kerti zöldségek, retek, kalács, torma, sonka és társai mellett nálunk már állandó húsvéti vendég a Napraforgó is a családban.