Infláció
Állunk és várunk. Elhallgat a zene, aztán a házigazda köszönti a megjelenteket, majd átadja a szót. Megszokott jelenet ez. Akár képek, akár szobrok, akár más képzőművészeti alkotások kerülnek kiállításra. Sok ilyenen voltam már, ám olyanon még egyen sem, ahol azt mondták, íme, az ember, és íme, a művei.
Ez így túl egyszerű volna. Megnézni, jól megnézni, s azzal benyomásokat, élményeket szerezni. Az ember valamiért nem elégszik meg ennyivel, s nem csak a képzőművészetet, de akár a szavak művészetét is képes hosszasan magyarázni. Az életben létezik egy kényszer, a mindent megmagyarázás kényszere. Minél bonyolultabb világunk, annál bonyolultabb és annál partalanabb magyarázatokkal próbáljuk érthetővé tenni.
Pistike, kérsz bablevest? Ez egy viszonylag egyszerű kérdés, és ha az udvariassági gesztusokat lehagyjuk, akkor a válasz akár egyszavas is lehet. Igen, vagy nem. Ez akár releváns felelet is lehetne, ám a dolog nem ilyen egyszerű, mert a választ hallva megkérdezhetjük Pistikét, és gyakran meg is kérdezzük, hogy miért mondott igen vagy nemet. Ekkor jöhet a rövidebb vagy hosszabb válasz. Lehet, azért mondott igent, mert éhes és szereti a bablevest. Előfordulhat aztán, hogy annyira nem szereti, viszont eléggé éhes már ahhoz, hogy megegye.
Mondhat igent azért is, mert bár nem éhes, ám a bablevest annyira szereti, hogy egy kicsit eszik belőle. Az sem kizárt, hogy egyszerűen udvarias, mert bár nem éhes és nem is szereti a bablevest, ám udvariasságból igent mond rá. Ez a sor még sokáig folytatható, sőt cizellálható, ha Pistike valamiért akár udvariasságból nem akar őszintén válaszolni.
Amennyiben az eredeti kérdésre nemet mondott, akkor a fentiek nemre optimalizált változatai jöhetnek válaszként.
Tehát miközben egy egyszerű kérdésre adott választ magyaráztatunk meg, közben sok-sok felesleges szószaporításra biztatjuk a megkérdezettet. Amennyiben sokan jelen vannak, akkor később, amikor már Pistike nem hallja, szintén rengeteg magyarázat születhet, sőt lehetnek olyan magyarázatok is, melyek csak a kérdező távoztával hangzanak el.
A fent leírt példa a semmi turbózásának leegyszerűsített ábrázolása. Ezt minden szinten lehet fokozni. Minden magyarázatot tovább lehet hatványozni. Erre pedig szinte mindenkiben megvan a hajlam.
Nézzük csak jelen műfajunkat, a blogot. Az interneten bármivel kapcsolatban ezrével találhatunk írásokat, függetlenül attól, hogy az adott téma mekkora érdeklődésre tarthat számot. Írjuk, mert írni kell, aztán olvassuk és sokan általában még kommentelik is.
Így lesz a semmiből valami, így lesz egy senkiből valaki. Holott miközben a modern élet meglehetősen bonyolult, azért a legtöbb eleme könnyedén egyszerűsíthető. Pistike vagy kér levest vagy nem. Igazából a kínálónak és a többi vendégnek is mindegy, miért fogadja, vagy nem fogadja el. Amennyiben ellenállunk a magyarázási kényszernek, akkor csupán észleljük, hogy Pistike kanalaz, vagy nem kanalaz.
Jelen írás is remek példa arra, hogy miként lehet egy marginális problémából, nagy önmegtartóztatással is egy oldalnyi szöveget kreálni. A szavak inflációját éljük, s miközben fürdünk, vagy éppen fuldokolunk a szótengerben, legtöbbször észre sem vesszük a magától értetődő megoldásokat.
Félreértés ne essék, a magyarázatokra szükség van, ám a velük kapcsolatos önmegtartóztatásról sem szabad megfeledkezni, hogy a végső kérdésre ne az legyen a válasz:
- Éltél?
- Kevesebbet, mint amennyit beszéltem róla.