Kinek is kell a balhé?
Látszólag Magyarország egy balhés ország, szélsőségekkel, antidemokráciával, Orbán-diktatúrával, korrupcióval. Ha jobban és objektívebben megvakargatjuk, valóban van két – talán három – mértékét tekintve égbekiáltó eset, s néhánnyal több is. De főleg múltidőben.
Az OLAF Európai Bizottsági vizsgálóbizottság 176 milliárd forint - metróberuházásból - elsíbolt pénzről beszél, mely Gyurcsány, Bajnai, Demszky ideje alatt tűnt el kézen-közön. Horn kormányzása alatt szinte az egész 1 milliárd dolláros orosz államadósságot elkormányozták, tudni lehet, 1 dollár 52 centért kelt el. Az oroszok ugyan felajánlották, hogy az adósság ellenértékeként megépítik a 4-es metrót, de ezt Horn és Demszky nem óhajtotta. Viszont később a 4-es metró finanszírozásából eltűnt 176 milliárd forint. Érdekes összefüggés, különösen a döntéshozatalt illetően. Mindenesetre jó buli.
Nem hiszem, hogy Magyarország ma még korrupciómentes föld lenne. S ha a Tax Justice Network adatait tekintem, Magyarországról mentették ki a legtöbb egy állampolgárra való pénzt a kommunizmus 1980-1990 közti hanyatló korszakában.
Akkor még létezett a központi ellenőrzés, tehát csak a vezetés tudtával lehetett ilyen mérhetetlen síbolás. És mondják még, hogy a kommunizmusban nem loptak!
Ma visszhangzik a sajtó a korrupciós ügyektől. Ha mind igaz vagy részben igazolható lenne, rég megbukott volna a kormány.
Az őszödi beszéd viszont tény, és a szemkilövetések és a lovasroham a békés tüntetők ellen is. A helyszínen lévő ártatlanok megkínzatásáról tanulmányok születtek, de alig bírói ítéletek.
Ennyit a demokráciáról!
Görbe a tükör, igen görbe!
Az, hogy Soros György „igazság-” vagy éppen „gazság-” osztó hálózata mennyire görbíti, azt az olvasó helyesbítő szándékára és elemző képességére bízom. Nem könnyű eligazodni az információk és főleg a tévinformációk között. A „Momentum” című mozgalom aljassága nem abban nyugszik, hogy vitát kezdeményezett az olimpia megrendezéséről. Miért ne kérdezhetnék meg, kifizetődik-e? A kérdésfeltevés jogos, csakhogy azt éppen úgy időzítve tették fel, hogy a népszavazás lehetséges időpontja eleve kizárta, hogy Magyarország sikeres legyen a pályázaton. Mondhatom, néhány tucat ember, álpolitikus úgy manipulálta a jogi lehetőségeket, hogy sikeresen kilőtte a pályázat esélyét is.
Nem tagadom, olimpiarendezés-párti vagyok, de ez a manipuláció nem olimpiapártiságról vagy annak ellenzéséről szólt. Egyszerűen a kezdeményezők mattot adtak minden döntési lehetőségnek. Ráadásul a szavazatgyűjtés felénél bejelentették, hogy párttá alakulnak. Szerintem az őszödi beszéd kismiska volt otrombaságban ehhez képest. És itt nem jobboldaliságról vagy baloldaliságról van szó. Akár Juhász Péter vezette 50 füttyösről, fütykösről, kiknek állítólag többségét munkaerő-kihelyezésként bérelték.
Terjed a bunkóság az országban. Persze van hagyományunk, iskolázatlan szittyó nyilasgyerekek lődöztek a Dunába értelmiségieket, köztük Richter Gedeont, kiről még ma is gyógyszergyár van elnevezve. Öreg zsidó ismerősöm meg utcánként sorolja, honnan léptek az ÁVH-ba a verőlegények. S persze sokan átigazoltak nyilasból az ÁVH-ba. Megérte a buli, Farkas Vladimir, az ÁVH technikai vezetőhelyettese, ki aztán szembefordult egykori hitével, és „Nincs mentség!” című könyvében keményen terített, leírja, hogyan válogathattak a kitelepítettek lakásaiból saját maguknak. Ezeket a lakásokat azóta is a leszármazottak birtokolják, vagy adták tovább óriási haszonnal.
A kommunizmus története a kommunista privilégiumok története. Bár tudok megyei KISZ-titkárról, aki mikor kinevezésekor közölték vele, hogy pozíciójánál fogva 3 szobás lakás jár, válaszul közölte, hogy ő az 1 szobás lakásával meg van elégedve. Ilyen is volt. Mint Szirtes Laci bácsi, akit állítólag azért távolítottak el központi helyéről, mert igen komolyan vette a kommunista értékeket. No, ez kissé zavarta az elvtársakat! Így hát kinevezték városi könyvtárigazgatónak. A könyvtárlátogatók viszont politikai beállítottságtól függetlenül igen szerették.
No és miért vannak manapság a balhék és tüntetések? És milyen ügyek és ürügyek kapcsán? Leginkább azért, mert kezd összeomlani a privilegizáltak helyzete!
A „létező szocializmus” évtizedei nem demokráciában, nem a nemzet szolgálatában, hanem a sztálini, majd brezsnyevi, stb. külső érdekek kiszolgálásában teltek el. Igaz, Kádár gulyáskommunizmusa kissé többet adott enni, kicsit járathattuk a szánkat, majd a Gorenje hűtőszekrényt is behozhattuk, de demokráciáról azért szó nem lehetett. Aztán jött az állítólagos rendszerváltás, mely kétségtelenül korszakváltás volt. A régi elit szűkebb magja viszont jól megtervezte és megszervezte magát. Az egykor államosított (magyarul ellentétel nélkül elrabolt) vagyon nagy része tulajdonukba került. (Kell példákat sorolnom?) Megváltozott szófordulatokkal, de a közbeszédet és a médiát még mindig ők uralták, uralják.
(Nekem leginkább a DK, tehát a Demokratikus Koalíció párt neve tetszik. A szemkilövetők és kardlapoztatók demokratikus irányítói. Mintha a pártelnevezést az NDK nevéből, a Népi Demokratikus Köztársaságtól nyerték volna.)
Soros sok mindenkinek adott valamennyi pénzt, én is kaptam egy vonatjegyet Hannoverig néhány előadás fejében. De a „hálózat” tagjai rendszeresen, jó szolgálatuk fejében. Soros többször büszkélkedett, hogy nálunk sikerült leginkább megvalósítani a nyitott társadalom modelljét. Szerencsére mérsékelten lett igaza, hiszen Európa jövőjének védelme ma legerősebben déli határainkon zajlik, mint egykor Nándorfehérváron és Szigetváron.
A Soros-modell ma összeomlóban, a privilegizáltak helyzete megingott. Hányan vannak?
Tessék megszámolni a tüntetőket. Engem érdekelne, hány ÁVH-s vagy párttitkárgyerek, de ezt kimutatni „non PC”. Mert a tiszta beszéd politikailag nem korrekt.
Saját körömben viszont megalkottuk a tiszta beszédet. S ebben a körben volt vagy van igen tisztességes baloldali, egykor vezető, még megyei KISZ-titkár is (én sosem voltam sem KISZ-, sem párttag), volt három MIÉP-es országgyűlési képviselő, és több egykor bolsevik vezető gyermeke. Hiszem, mindig tisztességes embereket sikerült begyűjtenem. Bármikor ezeket az embereket összeereszthetem, bár különböző nézetűek, de céljuk nem a széthúzás, hanem az alkotás.
Ami most az utcákon, tereken zajlik, annak a célja nem az alkotás, hanem a rombolás. Néhány ezer ember (hál' Istennek joggal) félti a koncot, fél évszázad privilégiumát.
Szerintem összesen ennyien vannak, de vajon felismerjük-e, mi hányan vagyunk?