Húshagyó keddtől húsvét hétfőig
Blogjaim mostanában hétfőre esnek, ezúttal húsvéthétfőre. Legalább elgondolkodhattam, utána kereshettem az ez időszakra vonatkozó hagyományainknak.
Nem véletlenül kezdem a címben a húshagyó keddel, hiszen ez a keresztény vallás szerint a nagyböjt időszakának kezdete. A cím második felének utánkeresése viszont sok évtizedes tévedésemre adott választ. Mindezideig azt hittem, a hús-vét összetétel a vétkezik szóból fakad, s a Wikipédia világosított fel, hogy ez a vesz szó ragozása. Tehát húst elhagy és húst ismét magához vesz.
A „húshagyó kedd” és a „húsvét” tehát a húsfogyasztás tilalmának két határköve, a böjti időszaké. Feltehetően sokak szerint hülye vallási korlátozás, de az internetböngészők számos weblapon találkozhatnak böjti kúrákkal, méregtelenítéssel és vegetariánus ajánlásokkal.
A böjt nemcsak a keresztény vallásban található, utalnék itt pl. az iszlám Ramadanra. A vallások keretbe foglalják az egészséges életmódot. Neves fiatal zsidó vezető ismerősöm a kóser szó fogalmával kapcsolatban egyszer azt mondta: „Az ősi zsidó vallás az ókori ÁNTSZ”.
Én a keresztény kultúrkörbe tartozom, s katolikusként számos alkalommal részt vehettem a „húshagyó kedd” utáni napon a „hamvazkodáson”. Ilyenkor az oltárhoz járulva az ember homlokára a pap hamuval keresztett rajzol „Emlékezz arra, hogy porból lettél és porrá leszel” szavak kiséretében. Fiatal korom óta mélyen vésődnek belém e szavak és ez az apró szertartás.”Porból vagyok és porrá leszek”. E mondat keretet, felelősséget, de lehetőséget is ad életemnek, s a végesség tudatát, egyben a percek értékét. Nem dolgom egy blogban leírni a katolikus vallás böjti szokásait, Jézus Krisztus halálára és feltámadására való felkészülést, áldozata leképeződését az egyházi liturgiába.
De megérint, s szerintem sokkal többeket, mint akik hívők, ennek az áldozatnak a hite vagy misztikuma. A vallás mindennapi gyakorlatán túl lényeges tényező az emberiség szellemiségében. Gondolják csak meg, micsoda kihatása lett mára a csíksomlyói búcsúnak, melyre évente nemzetünk mintegy 3%-a elzarándokol.
És milyen mélyen ivódtak belénk évszázadok alatt húsvét hagyományai. Nem a nagyáruházak silány sonkáira gondolok, és nem is a kereskedelem ünnepet kihasználó csokitojás rohamra. A húsvétnak még máig megmaradt a valódi tartalma. S ebbe beletartozik az egyházi ünnep, sok helyen a körmenet is.
(1957 húsvétján a körmenetet a Ferencesek templomától indulva ballonkabátos emberek követték, zsebre tett kézzel, s gyermekfejjel is tudtam, abban kézi lőfegyver lapul. S több száz fő ennek ellenére kivonult.)
Valamikor sokkal több volt az aktív résztvevő, de ma is tudok templomokat, hova ilyenkor alig lehet beférni. A húsvét kihatása nem csak a templomba járókat érinti, annál sokkal nagyobb. Ilyenkor változik a médiatartalom, s nemcsak húsvéti programok hirdetése miatt. Természetesen a sugárzott zenékben is visszaköszön az ünnep. Jézus Krisztus szenvedése, halála és feltámadása ott lebeg az egész keresztény kultúrkör hangulatában. A megilletődés, a gyász, a feltámadásba vetett hit, és az öröm.
A húsvétvasárnapi reggeli, kaláccsal, tojással és sonkával százezernyi, sőt valószínűleg milliónyi család asztalán megjelenik, s vele valamilyen ünnepélyes hangulat. Aztán húsvéthétfő, a játékos locsolkodás, sok helyen a húsvéti tojáskeresés, apróbb ajándékok. És persze a tavasz, és számos termékenységszimbólum.
A húshagyó kedd, a nagyböjt, húsvét ünnepe, s a húsvéthétfő mindez mélytartalmú ívet jelent, s nemcsak vallási szerepe van, hanem fontos része egyéni életünknek és társadalmi létünknek.