Plágiumvádak és elvarratlan szálak

Az Elnök Úrnak nem kell lemondania, elég csak annyi tőle: „na és”.

Lemondani nekünk kell arról, hogy megéljük egy normális világ kialakulását, a viharos bili csendes tóvá változását. Mózes 40 évig vándorolt a pusztában, egy nemzedéknyi idő, ennyi kellett, hogy kihaljanak a rabszolga beidegződések, hogy rögzüljenek az erényesség parancsai. Mózes annyi jutalmat kapott fáradozásaiért, hogy Nebó hegyéről megpillanthatta az Ígéret Földjét. Nekünk ennyi sem jut, csak a bizalom marad és a hit, hogy unokáink betemetik a bilimélyi árkokat, és kiszellőztetnek alaposan, véglegesen.

Szalagavató a múzeumban

Így, télvíz idején a szalagavatók időszakát éljük. Felnőtt létre érettnek tartott gyermekeinket indítjuk neki az életnek, kicsinosítva, pompás ünnepséggel segítjük át őket a küzdelmes, ám számukra oly áhított felnőtt világba. Amíg készülnek a szalagavató életre szóló fotói, mi meghatódva állunk hátrébb, és egy pillanatra visszagondolunk arra, amikor még csak gondolatban léteztek, amikor hol áldásként, hol teherként hordoztuk őket magunkban. Eszünkbe jut születésük minden nehézsége és öröme, és az a hosszú, küzdelmes idő, amíg egymást gyúrva Ők azzá váltak, akik most itt állnak előttünk talpig báli ruhában, és mi azzá váltunk, akivé csak általuk válhattunk. És most büszkén, de kicsit szorongva elengedjük Őket…

Az Európai Unió különös lépései

Magyarország az Európai Unió legújabb meglátása szerint egy rossz ország. Olyan uniós tag, akit mindenképpen rendre kell utasítani, meg kell bélyegezni, elítélni, a neki járó kedvezményeket pedig meg kell vonni. Hogy erre mivel szolgáltunk rá, az kideríthetetlen. A felhozott vádak - hallhattuk, láthattuk az Európa Parlament ülésén -, döntő többségükben vagy pitiánerek, vagy egyszerű hazugságok. Esetleg megoldhatatlanok - például a cigánykérdés -, ahol valóban nem sikerült előbbre lépnünk. Gyorsan tegyük hozzá, hogy cigánykérdésben Szlovákiának, Romániának, Bulgáriának sem sikerült semmit sem tennie, de II. József óta senkinek sem.

Mindenféle disznóságok!

Történetünk kezdetén az alanyok még vígan röfögtek. Töretlenül bíztak az ősszel kombájnolt kukorica hizlaló erejében, a titokban megevett EU-ellenes moslékban. Ó, azok a boldog békeidők! Midőn még léteztek az üzemi konyhák és a fő erőforrásuk, a Fradi leves (mindent bele). Az ólak mélységében generációk óta minden kismalac csak erről álmodott.

De hát minden jónak egyszer vége szakad, minden kismalacot, ha eléri a versenysúlyát, utolér a végzete, az EU-szabványos elektrosokk (régen a böllér kése), majd a tradíciók és a fantázia szabta húskészítmények formájában ér véget földi pályafutásuk.

A Húsvét-szigetek unatkozó majma

Ma úgy tekintünk a telefonra, mint valami nélkülözhetetlen eszközre, pedig piramisok, katedrálisok, várak, falak épültek fel rejtélyes módon telefon, fax és internet nélkül. Korunkban egy földszintes családi ház sem készülne el soha, az említett eszközök bevetése nélkül.

Az unatkozó ember lelkesen lájkolja a fák, madarak, kutyák, macskák, jegesmedvék, pingvinek, bálnák megmentésére felszólító felhívásokat, de eszébe sem jut elgondolkodni 10 millió kattintás energia és környezeti mérlegén. Míg ez a cikk elkészült, 1,2 kg széndioxid került a levegőbe miattam, aztán, ha csak 100 olvasóval számolok, újabb 300 kg, és ez csak a széndioxid, az egyéb környezeti károkról nem esett szó.

Képzeljük el, mennyi környezeti kárt okoz például egy új énekes felfedezése, akire egyébként nem lenne szükség, mert igen jól állunk az ezer főre jutó énekesek mutatójában, szóval hány jegesmaci, pingvin, fóka és ki tudja mi még, fizet az életével azért, hogy legyen egy újabb sztárunk.

A tanköteles

Csütörtökön lábát lóbálva, megilletődötten ült köztünk a Kicsi az iskolapadban. Szemben vele mosolygós felnőttek, előtte színes ceruzák és papír. Kérdezgették, ő válaszolgatott – keze nem pihent, színezett. Mégis éreztem, hogy izgul. Most nem Erzsi néni és Laci bácsi ültek ott, hanem a tanító néni és a tanító bácsi. Pedig számára ez az iskola születése óta ismerős, ide járni természetes.

Diákhitel, keretszámok, részösztöndíj. Még távoli, de fenyegető fogalmak értelmét bogarásszuk a napi hírek közt. A Nagy központi felvételit ír és barátnőivel pusmogva latolgatja a továbbtanulás esélyeit. A Középső még csak figyel, de tudja, a megmérettetést Ő sem kerülheti el.

Kis magyar repülőtörténet, hazával és haladással

Be kell látnom, hogy a magyar politikai és közélet még mindig sok meglepetést tartogat a számomra. Itt van például Oszkó Péter ügye. Ez a fiatalember eddig a szememben egy tehetséges közgazdász volt, aki a pénzügyminiszterségig vitte. Bajnai minisztereként sok-sok érdekes ügyben döntött, vagy döntési helyzetben volt. A kétséges és kínos helyzeteknél - például a Sukoró-ügy -, igyekezett szakszerű magyarázatokat adni a saját és főnöke szerepére. A Malév csődjével azonban - előttem mindenesetre -, eljátszotta a fedhetetlen pénzügyi politikus szerepkörét. A helyzet meglehetősen tisztának tűnik, még akkor is, ha később okos ügyvédek majd ügyes trükkökkel be fogják bizonyítani, hogy ügyfelük a Malév-ügyében olyan ártatlan, mint a ma született bárány.

Navigare necesse est, vivere non est necesse!

De bizony élni is kell! Kicsit kifordítva a híres mondást, de az érzés ugyanaz. Most egy csapat elindul a tengerre, ami háborog, hullámzik, vészt jóslóan morajlik. A média világa a tenger és mi a kultúra kis lélekvesztőjén szeretnénk megelőzni a hatalmas tengerjárókat és elnyerni a kék szalagot.

Természetesen, nem kockáztatva, jéghegynek ütközve, hanem kitartó, folyamatos munkával. Hiszünk az egyetemes kultúra világában, bízunk benne, hogy Ady, Merle vagy Sosztakovics újra beköltözik mindennapjainkba.

12901 - a whisky(s) újra töltve

Pedig népszerűsége kezdetén még mit sem tudtunk a devizahitelekről, a változó törlesztő részletekről, akkoriban a világ még normálisabbnak tűnt. Aztán jött, ivott, lőtt és győzött. Azóta már nem csak tudat alatt, de tudatosan, mondhatni tapasztalati úton eljutva az állapotig, utáljuk a bankokat. Mert a bank nagyjából bármit megtehet, miként a bankár is.

Hó, ha hó!

Tíz napja leesett a hó. Ez persze senkit nem ért váratlanul, mert a média éppen eléggé beharangozta, olyan szenzációként jelezve jöttét, mint a Halley-üstökös érkezését. Az én gyerekkoromban még nem okozott meteorológiai döbbenetet, ha télen leesett a hó, igaz, az sem volt higiéniai botrány, ha a tenyerünkből ettük a limót. De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy hétvégére leesett a hó!

Szombaton előkerültek a már elpakolt overálok és hótaposók, és megérkeztek a barátok és a barátok gyerekei szánkókkal, bobokkal, tányércsúszkákkal – tudni ugyan nem illik, de domboldalon lakunk, remekül szánkózható kerttel. Dacolva a szakadó hóval és az örömében eszeveszettül ugráló kuvasszal hamar átalakult a kert szánkópályává. A porhóban extrémsport lett a szánkózás hatalmas borulásokkal, váratlan gázolásokkal, lefagyott kezekkel és lábakkal, arcra fagyott kacagásokkal.