12901 - a whisky(s) újra töltve
Szerencsémre nem járatok bulvár lapokat, ám szerencsétlenségemre, minduntalan találkozom velük, hol itt, hol ott. Így ismertem meg anno gömbölyű Claudiát, ki az óta már, ha jól tudom karcsú Claudia lett. A benzinkútnál reggeli kávézásaim közben figyeltem fel a címlapokra: Claudia itt, ott, Claudia ezzel, azzal. Bele se kellett olvasnom csak ránéztem a címlapra és már tudtam, azt is megjött-e neki vagy késik kicsit.
Nos, most egy címlap nyomán jutottam arra, hogy hézagosan bár, de a magam szemszögéből, megpróbálom körbe járni, e skót, vagy ír ősi ital keltette hullámverést kis magyar lavórunkban.
Mint az internet rendszeres és céltudatos használója rákerestem a „whiskys rabló” kifejezésre az elmúlt 30 napra korlátozva a találatokat és a népszerű kereső éppen 12900 találatot dobott ki, innen a cím, még, ha kevés is az esély, hogy ez lesz a 12901.
Nézegetem a képeket, egy ember, aki fegyverrel rabolt, kicsit bepiálva, mitől érdekes ő, mi az a plusz, amiért a vezető napilapoktól, az utolsó ismeretlen kis blogig mindenki vele foglalkozik? Whisky vagy nem whisky, inni vagy nem inni, lenni vagy nem lenni? Végül is miként Claudia vörösében, úgy a whiskys whiskyjében találom meg a választ, mert ha a Dallas című sok hűhó semmiért is Jockey whisky-jei vitték a vállukon több száz részen át, úgy rablónk is egy bizonyos sétáló ember vállán masírozott be az 5 perces halhatatlanságba.
Pedig népszerűsége kezdetén még mit sem tudtunk a devizahitelekről, a változó törlesztő részletekről, akkoriban a világ még normálisabbnak tűnt. Aztán jött, ivott, lőtt és győzött. Azóta már nem csak tudat alatt, de tudatosan, mondhatni tapasztalati úton eljutva az állapotig, utáljuk a bankokat. Mert a bank nagyjából bármit megtehet, miként a bankár is.
Emlékezzünk csak: a whiskys 196 millióért ült 12 évet, a bankár 150 milliárdért fizetett 3 milliót. Vagyis az okozott kár 765-szörös a bankár javára, a büntetés viszont 7,3-szoros a piás javára. Ha figyelembe vesszük is, hogy whiskys emberünk éles fegyverrel, mások testi épségét veszélyeztetve rabolt, akkor is azt kell mondani, hogy nem egyenlők a feltételek. Ez az egyik tanulság, amit az esetből levonhatunk, a másik pedig az, hogy a bulvár médiának semmi nem drága, nekik csak a szenzáció a fontos, minden egyéb emberi, erkölcsi tényező mellőzhető. Így lesznek a senkikből sztárok, így születnek valós teljesítmény nélkül vagyonok, és így múlik el a világ dicsőssége, már, ha volt olyan egyáltalán.