Mindenféle disznóságok!
Ó, azok a boldog békeidők! Midőn még léteztek az üzemi konyhák és a fő erőforrásuk, a Fradi leves (mindent bele). Az ólak mélységében generációk óta minden kismalac csak erről álmodott. De hát minden jónak egyszer vége szakad, minden kismalacot, ha eléri a versenysúlyát, utolér a végzete, az EU-szabványos elektrosokk (régen a böllér kése), majd a tradíciók és a fantázia szabta húskészítmények formájában ér véget földi pályafutásuk.
Az alapötlet eredendően más városok ötlete volt, de ami jó és működik, ne akarjuk újra feltalálni. Az ötletet csak adoptálni kell a helyi formákra. Viszont városunkban ilyen még nem volt, így létrehoztuk az első Kaposvári Hagyományteremtő Kolbászfesztivált. Elkezdtük a szervezést, és örömmel nyugtáztuk, hogy hívó szavunkra mindenki megmozdul. Mocorogtunk, szerveztünk, díszítettünk, berendeztünk, egyeztettünk. Majd eljött a nagy nap.
Városunk prominens személyisége megtisztelt bennünket a fesztivál megnyitásával. Hogy az élelmiszerekre vonatkozó szabályok is be legyenek tartva, szakemberek civil ruhát öltve vállalták a zsűrizést, de azért legbelül figyeltek is. A hangulat egyenes arányban nőtt a betöltött kolbászok hosszával. Persze hozzá kell tenni, hogy az elfogyasztott szíverősítő a városkörnyéki finom vörösborok és hangulatmester hozzátette a maga részét.
Fröccsent a zsír, sült a kolbász, a zsűri tette a dolgát. Hogy a szemlélődő is jól járjon, elkelt az összes kolbász mérsékelt áron. Lehetőségeinkhez képest adományt is gyűjtöttünk a gyermekeiket egyedül nevelő anyák részére. Természetesen a finomságokból vendégül is láttuk őket. Megszületett a döntés, kiosztottuk a díjakat. Elhangzott a búcsú mondat: Jövőre veletek ugyanitt!