Szalagavató a múzeumban
Hátrébb álltam, hogy a fotósok és kameramanok előtt egyedül, saját valójában érvényesülhessen. Izgultam: mit szólnak azok, akik eljöttek az ünnepre? Tetszik-e nekik. És mit szól Ő, a Ház. Hogy vizsgázik ennyi ember előtt.
Így, télvíz idején a szalagavatók időszakát éljük. Felnőtt létre érettnek tartott gyermekeinket indítjuk neki az életnek, kicsinosítva, pompás ünnepséggel segítjük át őket a küzdelmes, ám számukra oly áhított felnőtt világba. Amíg készülnek a szalagavató életre szóló fotói, mi meghatódva állunk hátrébb, és egy pillanatra visszagondolunk arra, amikor még csak gondolatban léteztek, amikor hol áldásként, hol teherként hordoztuk őket magunkban. Eszünkbe jut születésük minden nehézsége és öröme, és az a hosszú, küzdelmes idő, amíg egymást gyúrva Ők azzá váltak, akik most itt állnak előttünk talpig báli ruhában, és mi azzá váltunk, akivé csak általuk válhattunk. És most büszkén, de kicsit szorongva elengedjük Őket…
Így vagyok a házaimmal is. Ezt érzem minden avatóünnepségkor, és úgy teszem el az átvágott szalagok darabkáit, mint a gyerekek érettségi tablóinak képeit. És amíg a politikusok és a fontosnak gondolt emberek jól megszerkesztett köszöntőket mondanak, én meghatottan gondolok a tervezgetés időszakára, a tervezés munkájára és arra az örömre, amit az elkészült terv jelentett, a kivitelezés valamennyi gyötrelmére, sikerére és az épület elkészültét követő rácsodálkozásra.
Szeretettel és hálával gondolok azokra az emberekre, akiknek a nevére általában már nem jut nyomdafesték: tervező kollégákra, a kivitelezésben részt vevő sok-sok emberre, és mindazokra, akikkel a munka során összesodort az élet. Tudom, együtt formáltuk ilyenné a Házat, és hogy ma azok vagyunk, akik, azt ennek a munkának, a Háznak is köszönhetjük. És most büszkén, de kicsit szorongva elengedjük a Házat…
Ezután már csak vendégek leszünk életükben. De ha csörög a telefon, hogy segítségre van szükség, ott leszünk. Mert felelősséggel tartozunk azért, amit megszelídítettünk. Akár gyerek az, akár ház.
| Köszönet |
|
Köszönet a balatonszárszói József Attila Emlékmúzeum felújításában részt vett valamennyi kollégámnak! Ábrahám Leventének, Költő Lászlónak és munkatársaiknak a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága részéről; Bagó Icának és kollégáinak a Petőfi Irodalmi Múzeum részéről; Gál Gyuláéknak a pályázatkészítésért; Lovász Máriának és a Tolna Baunak a kivitelezésért. Köszönöm tervező kollégáimnak: Márton Csillának, Kovács Gyulának és Király Károlynak; Harsányi Csaba statikusnak, Mészáros István gépésztervezőnek és Száraz Ferenc elektromos tervezőnek, valamint Zsirai Róbert műszaki ellenőrnek. |
A képek a József Attila Emlékmúzeum megnyitóján készültek (Balatonszárszó – 2012. február 24.).