Isten építészének városa
Barcelona lenyűgözött. Eddig csak tanulmányaimból ismertem, így számítottam rá, hogy tetszeni fog- mégis meglepett. Nem tudom és nem is akarom nem az építész szemével nézni a várost, ahol járok, így gyakran túlságosan szigorúan ítélem meg azt, amit látok. Most azonban lehengerelt az élmény, nem találtam hibát – és ez nem csak a sangriának köszönhető!
Először is a szervezettség. Minden város egy nagy szerkezet. Működtetni kell, mert nem önjáró! A közlekedés jól szervezett, a tömegközlekedési információk pontosak és érthetőek azoknak is, akik nem beszélnek sem spanyolul, sem katalánul. A járművek tiszták és kényelmesek. A forgalom dinamikus, de nem kaotikus – persze még hol van a nyár! Gyalogosként a lámpák összehangolása feltűnően jó, és annak ellenére, hogy micsoda kultusza van a mopedes és a kerékpáros közlekedésnek, sehol nem akadályozzák ezek a parkoló kisjárművek a járdán közlekedőket! Minden talpalatnyi helyen kijelölt motoros parkolók, és minden látványosság közelében kerékpárkölcsönzők.
Az úttestek aszfaltburkolata nincs toldozva-foltozva, és ennek nem csak az az oka, hogy kevesebb a fagykárból adódó kátyú, hanem, hogy a közműveket ahol csak lehet, a járda alatt vezetik, így ha hiba van, sem a forgalmat nem tartja fel a munkagödör, sem a burkolatban nem tesz kárt! A járdák ugyanis nem aszfalttal, hanem többnyire azonos méretű, de eltérő mintázatú műkőlapokkal vannak burkolva, azt könnyű felszedni és visszarakni. A közterek akadálymentesítése ésszerű, követhető, kerüli a felesleges megoldásokat, így diszkrét és tiszteletben tartható.
Aztán ott vannak a szabadtéri vendéglátóteraszok. Örök harc itthon, hogyan lehet ezeket kulturáltan kialakítani, árnyékolni. Ott sikerült - sokat tanultam belőle! Hasonló kialakítású, többnyire feketére festett, mellvédszerű virágládákba ültetett sövény-növények adják az oldalárnyékolást – jellemzően mindenhol. A napernyők egyforma bézs színe pedig a rendezettséget sugallja, nem a vásári komédiát. És egyik terasz nem akar különb lenni a másiktól, tudják, elég ha kellemes az összkép, a vendéget a kínálat és a kiszolgálás vonzza.
Minden építésznek örök kínja a klíma. Felszisszenünk, valahányszor a dobozokkal elcsúfított homlokzatokra nézünk. Barcelonában keresnem kellett a klímákat – pedig ott sincs hűvösebb, mint nálunk. Meg is találtam őket: az erkélyekre helyezve, vagy a nyílászárók elé téve. Meglepő, de az elv egyértelműen felismerhető volt: klímát nem szerelünk a homlokzatra, aki akarja, tegye az ablaka elé!
És a másik nagy ellenség: a reklámok és a feliratok! Éppen annyi van, amennyi kell. Nem tudom, az ottani hatóságok hogyan érik el, de ízlésesen, a házak értékeit tiszteletben tartva helyezik ki a reklámokat és feliratokat. Ettől az utcaképben az épített környezet dominál – nem reklámújság oldalai között sétál a turista.
Itt megállnék egy pillanatra. Barcelona a világ 10 leglátogatottabb településeinek egyike. A turizmus a városhoz hasonlóan döbbenetesen jól szervezett. A történelmükre és örökségükre büszke katalánok minden turistalátványossága hasznos marketingtanulmány arról, hogy nem elég felújítani valamit, hanem azt üzemeltetni kell, meg kell ismertetni és meg kell szerettetni a látogatókkal. A hosszan kígyózó sorokat gyorsan nyelik el a beléptető rendszerek, a látványosságok kitáblázása, értelmezése lényegre törő, a kiegészítő kiállítások és „bemutatók” jól befogadhatók és érdekfeszítőek. Természetesen sehonnan nem hiányoznak a méregdrága „múzeum boltok”, de a bevétel nagy részét láthatóan a fejlesztésre fordítják. A teljességhez hozzátartozik, hogy az állványról fotózást sok helyen tiltják – ez van, akit rosszul érint…
Egy szó, mint száz, Barcelonában jó érzés építésznek lenni. Az egész városról sugárzik, hogy tiszteli az épített környezetét, örökségét – tegyük hozzá, részben Gaudíból él! Abból a zseniális építészből, akinek a szememben különleges jelentősége van - emberként és alkotóként egyaránt. Egész életét az építészetnek, a katalán népnek és nem utolsósorban a keresztény vallásnak, hitének szentelte. Ezért - talán kevesen tudják - a barcelonai bíboros-érsek pár éve felterjesztette a vatikáni Szenttéavatási Kongregációhoz a neves építészre vonatkozó, csaknem ezeroldalas dokumentumgyűjteményt, mely alapja lehet annak, hogy néhány éven belül boldoggá avassák a szecesszió egyik legnevesebb alkotóját, akinek főműve a máig befejezetlen barcelonai Sagrada Familia-templom.
„Akkor pedig az Isten építésze elnevezés találóbb lesz, mint valaha” - mondta José Manuel Almuzara, az Antoni Gaudí boldoggáavatásért létrehozott egyesület elnöke.
Szeretem Gaudít, mert hitt abban, amit csinált. Barcelonába azért mentem, hogy saját szememmel lássam azt, amit eddig csak képekről ismertem, hogy magam is átéljem azt a többletet, amit a hely szelleme ad. Nem csalódtam. De erről később…