Új államelnök, új feladatok, új elnöki stílus
Megszoktuk, hogy az államelnökök - kivéve az elnöki rendszerekben, például az USÁ-ban - úgy hatvan körüliek. Áder inkább még az ötvenhez van közelebb. Nyilván úgy számolt a Fidesz, hogy Schmitt Pál kitölti a ciklusát, és majd csak akkor követné az akkor már „hatvankodó” Áder. Egy ál-kisdoktori azonban mindent néhány évvel előbbre hozott. Talán nem is baj. Ma Magyarországnak kifejezetten aktív államelnökre van szüksége. Ezt a diplomáciai kül- és belföldi aktivitást várom én Áder Jánostól. Meggyőződésem, hogy nagyszerűen meg fog felelni a magyar polgárok elvárásainak.
Ami pedig jelölésével elindult az ellenzéki pártoknál, balliberális sajtójukban, az minden, csak nem európai politizálás. Újra itt az örök lemez, hogy „pártpolitikus”, és nem valami elefántcsonttoronyban ülő filosz, költő, műfordító vagy jogászprofesszor lesz az elnök. Könyörgöm, nézzünk már szét Európában – szinte kivétel nélkül a kormányon lévő pártok jelöltje, korábbi magas beosztású politikusa lett államelnök. Ez teljesen normális így. A közhiedelemmel ellentétben, az államelnöki poszt kifejezetten politikai rang, politikai funkció. Nálunk is politikus volt minden eddigi elnök. Göncz Árpád az SZDSZ vezető politikusa, Mádl Ferenc MDF-miniszter, Schmitt Fidesz-alelnök és az Európai Parlament alelnöke volt.
Én Sólyom Lászlót is politikusnak tekintem, miután aktívan részt vett a politikai kerekasztal megbeszéléseken, majd az Alkotmánybíróság elnöke lett, és mellesleg elkötelezett zöld-párti. Az igazán nagy baj vele éppen az volt, hogy amikor kemény politikus elnöknek kellett volna lennie – őszödi beszéd, tüntetés szétverések -, akkor a jogász bújt elő belőle. Ahelyett, hogy politikusként eléri, hogy Gyurcsány 2006 őszén lemondjon. Nagyon sokat vesztett az ország, hogy nem tette ezt meg. Azóta már tudjuk, hogy nem Sólyom Lászlót igazolta az idő.
Ez a „pártpolitikus ne legyen elnök” szöveg annyira fertőző, hogy Mesterházy Attila, a szocialisták nagyreményű elnöke, egyenesen „Fideszes pitbullnak” titulálta Áder Jánost. Felháborító bárdolatlanság. Kérdezem én, kedves olvasóim, hogy hogyan legyen ezután egy államfő lojális egy olyan párttal, amelyiknek elnöke – nyilván vezetőtársaival egyetértve -, vérebnek titulálja? Miért kellene az új elnöknek csak szóba állnia is egy ilyen társasággal? Ki kezdi akkor itt az árokásást? Honnan veszi a bátorságot ez az ember, hogy a Magyar Köztársaság leendő Elnökét, a legfőbb magyar közjogi méltóságot, lekutyázza? Ez nem politikai stílus, ez egyszerűen műveletlenség. Példaképe, Gyurcsány pedig jelezte, hogy jelentéktelen pártja nem vesz részt az elnökválasztáson. Nagyon helyes. Egy ilyen múlttal rendelkező politikai kör egyáltalán nem fog onnan hiányozni. Ahogy az LMP sem.
Szavazataik elmaradása csak erősíti Áder János elnökké választásának hitelességét.