Kitörés!
Most egy magyar faluról szeretnék írni, egy faluról, ahol valamit meguntak. Gyermekkori emlékeim közé tartozik, hogy a nyár egy részét falun töltöttem. Városi gyerek révén élmény volt minden reggel a kapuban állva nézni, hogyan megy kolompolva a csorda a legelőre.
Reggeli után irány a közeli tanya. Összebarátkoztam hasonló korú gyerekekkel. A különbség az volt köztünk, hogy nekik a szünidőben is munkával kezdődött a napjuk. Mert a tanyán mindenki kivette a részét a tennivalókból. A tanyán az égvilágon minden megtermett. Az állatok teljes palettáját megismerhettem.
Nézhettem, hogyan sütik a kemencében a kenyeret, hogyan készül a túró és a vaj. A felesleget minden héten a közeli városba vitték a piacra. Ebéd helyett egy libazsíros kenyér, a kertből behozott friss paradicsom vagy paprika volt a kedvenc. És újból a játék a kis bocival, felülni a szekérre, kimenni a mezőre. Hazafelé a széna tetején ülni.
Múltak az évek és a falu is változott. Alakultak a szövetkezetek, hogy hogyan, az most nem téma. De rájöttek, hogy a háztájit erősíteni kell, mert különben nem lesz mit enni. Ment a háztájiból a zöldség, gyümölcs, baromfi, sertés exportra.
Hízott a bika az istállóban, tépték a libát, csomagolták a hízott májat. Így érkeztünk el a rendszerváltásig és a tökéletes hanyatlás időszakába. A falvakból sokan elköltöztek, ki ezért, ki azért, maradt az egyre öregedő népesség. Lassan a portákat benőtte a fű és a gaz, az istállókból garázs lett, az ólak kongtak az ürességtől. Az emberek a tv vagy a ház előtt mulatták az időt. Havonta az önkormányzatnál sorakoztak.
És most megismertem egy embert, aki kiadta a jelszót. KITÖRÉS! Nem a halra kell várni, a hálóval kell a tóra menni. Valamikor éléskamra voltunk, ma meg a mindenható tudja csak, mivel etetnek bennünket. Kérdeztem ezt a fiatalembert. Mi motiválja? A GYÖKEREIM! Nagyapám, apám a mezőgazdaságból élt, nekem agrárvégzettségem van. A huszonnegyedik órában vagyunk - mondta.
A magyar falut újra kell teremteni. Fel kell ébreszteni csipkerózsika-álmából. Vissza kell adni a falu rangját! Újra lássa el élelemmel önmagát és a várost is. Az adottságai megvannak, csak hasznosítani kell. Felnőtt egy generáció. Nekik el kell mondani, hogy a mezőgazdasági munkának is vannak szépségei, s hogy nem lila a tehén.
Kell, hogy a megtermelt javak egy része újra a piacon jelenjen meg. Kell, hogy a kéznek és a verejtéknek ismét rangja legyen. Ennek a fiatalembernek, aki elindította faluját a jó úton, csak hosszú életet és sikereket kívánok.