Pillanatnyi időutazás – 2. rész

A Vörös Csillag védően öleli körbe „Az elhagyott férj”-et, mellette magányosan „Az orvos felesége”. Akár azt is gondolhatnánk, hogy maga az orvos az elhagyott férj, és minden baj okozója a doktorné, de nem… A két, egyaránt 1961-ben forgatott kelet-európai film, az NDK és a román filmgyártás egy-egy gyöngyszeme egyszerre szórakoztatta a hatvanas évek kaposvári közönségét – ezek reklámfeliratát látjuk a régi fotón.

Nézem a képet, a 84 éves épületet. Szinte semmit sem változott! Talán már senki nem emlékszik Steiner és Klauber meszes bódéira, amik e helyt álltak 1927-ig, az építkezés megkezdéséig. Aztán 1928-ban, szeptember 6-án ünnepélyes keretek közt megnyílt a Városi Mozgóképszínház, 840 férőhelyével, zenekari árokkal – ne feledjük, a némafilmek korszakában járunk!

A megnyitó vetítést azonban sajnálatos, váratlan esemény kísérte: éppen aznap halt meg az Apolló mozi tapasztal gépésze, akit az új filmszínház vetítőmesterének szántak! Mindezekből azonban a szórakozni vágyó közönség semmit nem észlelt, és a „Sárga Liliom” c. amerikai némafilm bemutatásával a Városi Mozgóképszínház a kaposváriak kedvelt szórakoztató intézményévé vált.

Eső jön? Jég? Vagy napsütés?

Majd 2/3 évszázada rovom a mindennapok rögös útját. Mondhatnám a magyar mindennapokét, csak hát a magyar sorsot 70 év óta mások, világhatalmak határozzák meg. Sőt inkább majd egy évszázada. Talán érdemes Trianon tragédiája mögé nyúlni, mikor a Habsburg királyi ház Tisza István ellenvetése ellenére hadat üzent. A magyarságnak a kiegyezés utáni időszak hatalmas fellendülést hozott, helyünk és tekintélyünk lett Európában!

A szarajevói gyilkosság inkább volt a Habsburg ház belügye, mint nemzeti királyi házunk megsértése. De társutasként, oldalkocsiként sajnos együtt közlekedtünk. Az I. világháború összeomlását még megtetőzte gróf Károlyi Mihály miniszterelnök, majd államelnök dilettantizmusa, a nemzeti érdekeket semmibe vevő tanácsadóival és minisztereivel.

Az 1919-es kommunista „proletárforradalom” két dologban jeleskedett: a magyar érdekeket semmibe vevő „proletárinternacionalizmus”-ban és a fennálló rend megsemmisítésében.
(Megjegyzem, 1945-ös visszatérésük után a fennálló rendet tényleg sikerült megsemmisíteniük, elkergetni nemeseket és főnemeseket, polgárokat, nagygazdákat – ahogy egykor hívták kulákokat-, egyházi személyiségeket, katona- és rendőrtiszteket.

De vajon ma a milliárdosok körében felsorolt büszke KISZ titkárok milyen érdemek és mechanizmusok szerint kerültek ebbe a felsőbb osztályba?

Jól becélozva mindazokat, akik egy demokratikus Magyarország megteremtői lehettek volna. - Külön kiemelném azt a németajkú és keményen magyar identitású sváb „parasztpolgár” réteget, mely szorgalmával küzdötte fel magát, és a zsidó vallású, de évszázadokon át magyarrá vált vidéki zsidó réteget, melyet Tel Aviv-i szakmatársam szerint Eichmann oly előkészítetten, fondorlatos módon szinte egy pillanat alatt Auschwitzban megsemmisített

Európa-bajnokság és az a bizonyos nemzeti érzés

Pénteken megkezdődik a futball Európa-bajnokság. Nálunk – miután ismételten nem vagyunk ott ezen a kontinens-viadalon sem -, nem dobognak a szívek úgy, mint azoknál a nemzeteknél, akiknek a válogatottja játszani fog. Játszani. Mert ugyan a futball egy sokmilliárdos üzletté vált, azért játék maradt. Ha pedig nemzeti válogatottak játszanak egymás ellen, akkor – akarják a globalisták vagy sem -, ez bizony hazafias játék, hazafias érzelmekkel.

Mi magyarok a sportban-futballban dicsőséges 50-es, 60-as évek óta gyakorlatilag kiestünk a sport-meggazdagodásnak, és azon belül a mindent elsöprő futball-imádatnak a sikereiből. Így el sem tudjuk azt képzelni, hogy mi minden zajlik le ilyenkor egy olyan országban, mint például Németországban, ahol a foci a főhíradók szereplője. Mindenki drukkol, nemzeti színekbe öltözik, hacsak egy fekete-piros-aranysárga színű sapka erejéig is. Lobognak a nemzeti színű zászlók, egy-egy nagy győzelem esetén szinte megáll az élet az országban. Jellemző, hogy a németek – a 2. világháború borzalmai után -, először a német földön rendezett 2006-os futball világbajnokság alkalmával mutatták ki a világ előtt, hogy minden tragédia ellenére él a német hazafiság, a német nemzeti érzés. Pedig csak egy egyszerű játékról, a futballról volt szó.

Nagyon hiányzik nekünk magyaroknak, hogy végre újra ott lehessünk Európa legjobbjai között. Hiányzik ebből az országból a jó szereplés utáni boldog, közös, és felhangok nélküli ünneplés.

Igen, a futball egy egyszerű játék. A szabályait könnyű megtanulni, nem kell hozzá egyetem, még csak érettségi sem. Mindenki szövetségi kapitány ilyenkor, és tudja nációja legjobb csapatösszeállítását. Együtt kiáltunk fel, hogy mikor van tizenegyes, les, vagy hogy miért éppen sárga és piros a lap. Könnyekig szomorkodunk, ha kikap a csapat, és örömmámorban úszik a nép, ha győznek a fiai. A foci tömegeket ér el és mozgat meg. Világ- vagy Európa-bajnokságok idején egyetlen feleség sem morog, hogy férje néhány hétig kisajátítja a legjobb televíziót. Sőt, ők is felfüggesztik ilyenkor a foci-ellenességet, és nagy elánnal drukkolnak a nemzeti tizenegynek. Az euro milliókat kereső sztároknak. Akikre nem irigykednek, ellenkezőleg: imádják őket.

Mezőgazdász frakkban!

A fenti cím Mario Lanza egy sikeres filmje után jutott eszembe. Mario Lanza (1921-1959) Alfredo Arnold Cocozza néven született olasz bevándorlók gyermekeként. Művésznévként anyja leánykori nevét használta tiszteletből. Az iskolából kimaradt és a család boltjában dolgozott. Később képezte magát és így fedezték fel.

Nézem a kereskedelmi tv „Üstökös születik” műsorát. Végre megszületett az új üstökös. Pedig nem őt szerették volna a „Műanyagipari Művekben” győztesnek kikiáltani. Végig neki szurkoltam, mert emberemlékezet óta nem volt ilyen magas színvonalú produkció ezekben a műsorokban. Pedig nem a Holdról jött, illetve, hogy pontos legyek, a magyar holdakról jött, amit anyaföldnek hívnak.

Bebizonyította, hogy amit ő képvisel, az magas színvonalú kultúra, amire nagy szükség van a sok műanyag termék mellett. Tudom, még korántsem az igazi Beniamino Gigli, de ez most csak másodlagos. Ha csak annyit ért el, hogy több ezer embernek okozott örömet és szerettette meg az operát még többel, akkor ez is csodálatos. Azzal a fantasztikus szerénységgel, alázattal, ahogy kiállt a pódiumra és áradt belőle a hang, fantasztikus volt.

Teremtéstörténet

Az égi teremtő a hetedik napon megpihent. Megtehette, hiszen műve elkészült.

A mai teremtőknek ez nem adatik meg. Talán mert a mai teremtők erre, mifelénk többnyire politikusok. Amit pedig leginkább teremteni szeretnek, az a munkahely. A teremtésnek ez az ága meglehetősen sok kihívást tartogat, ám a magyar politikus áll elébe a megpróbáltatásoknak, nem retten meg, hanem sorban dolgozza ki a teremtés újabb és újabb módozatait.

Ezzel csupán annyi a baj, hogy a politikus a munkahelyteremtéshez legjobban akkor ért, ha éppen ellenzékben van, akkor viszont nagyon. Ez a teremthetnék azonban kormányra kerülvén általában gyorsan elpárolog, elenyészik és láss csudát, az immár új ellenzék néhány hét után sugallatot kap és máris bombázza a közvéleményt a munkahelyteremtés jobbnál jobb módozataival.

Ez a szereplőktől függetlenül van így, bármely kormánynak lehet 1-2 ígéretes éve, ám ezt azonnal követi legalább annyi kudarcos, a foglalkoztatottság érdemben nem nő.

A '90-es évek elején elszenvedett sokkot csak nem sikerül kiheverni, a számok százezres nagyságrendben ingáznak ide-oda, de a nagy áttörés elmarad. Márpedig az adósságcsapdából kikecmeregni csak akkor lehet, ha az adót termelők száma jelentősen megnő, s ezzel együtt az eltartottak száma csökken. Minden egyes új adófizető egyben eggyel kevesebb szociális juttatásra szorulót is jelent, illetve a fentiekből következően csak jelentene, mert az éppen kormányon lévők mindig teremtési amnéziában szenvednek.

Mivel jelenleg nem vagyok kormányon, ezért nem szeretnék a mindenkori ellenzék hibájába esni és nagyon jó, a világban mindenütt működő stratégiákat javasolni.

7.889.760 perc

Ennyi idő alatt éppen 15× járja körbe a Föld a Napot, ennyi idő alatt el lehet végezni három egyetemet, vagy meg lehetett építeni világ leghosszabb vasúti alagútját.

7 millió 889 ezer 760 perce apró mintás angolpólyában láttam meg Őt először, most elegáns szabású nyári ruhában sétál mellettem.

131 ezer 496 órával ezelőtt megváltozott az életem azzal, hogy az övé elkezdődött.

5 ezer 479 nap alatt sok mindent éltünk át együtt, ezer örömét és bánatát láttam.

182 hónap alatt felnőtt hozzám, magasabb lett, mint én, és a plüssmacit mobiltelefonra cserélte.

15 év remélem elegendő idő volt ahhoz, hogy felnőjek a gondolathoz: lassan elengedhetem a kezét…

Hogyan lesz a Katicabogárból Primadonna

A Balatonon küzdök a fű növekedésével és a bozótokkal ezen a héten. Nagyon megindult a természet és velem együtt várja a nyári kiteljesedést. Kislányom, Török Anna éppen formába akarja magát hozni és, hogy ez ne legyen eredménytelen, arra kértem, pakolgassa a téglákat és a raklapokat újabb hűvös halomba.

Közben azon gondolkodtam, kiről is írjak ezen a héten, amikor is a legkézenfekvőbbet sikerült kiválasztanom: Annát.

Ezer arca van. Ezek közül én a „jókislány” arcát szeretem, mások pedig a vagányt. Kiskorában katicabogár szeretett volna lenni, ennek érdekében rendszeresen indult népdal- és zsoltáréneklési versenyeken, de mivel ettől nem vált katicabogárrá, más utat keresett. Igazi állatbarát. Fel sem tudom sorolni a kollekciót: degu (nagyon utáltam és munkáskesztyűvel takarítottam), kutyák, csincsilla, tengeri malacok, japán futó egér, patkány, macska, nyúl, teknős, sün, hal, papagáj, de néhány napig még kígyónk is volt (egész éjjel kerestük, amikor megszökött).

Azt mondja, másnapra nem mer előadást vállalni ismeretlen dalból, de harmadnapra már igen.
Igazi cigány, aki hallásból mindent, de kottából alig - lehet, hogy utánzóművészként lenne sikeres igazán. Volt olyan eset, hogy síelésből jöttünk és útközben a telefonba énekelték neki a dalt, amit másnap több ezer ember előtt elő kellett adnia - azt hittem, viccel. Bármilyen nyelven énekel, még akkor is, ha nem érti. Én meg azt nem értem, hogyan lehetséges ez. A zene benne él.

Többször beszélgettünk a munkáról és arról, hogy szerencsés az, aki olyan pályát választ, amit ingyen is szívesen művelne, sőt akár még fizetne is érte (remélem, nem olvassák sokan ezt a blogot!)

Persze neki is tennie kell azért, hogy egyszer igazi KATICABOGÁR legyen. Szárnyai már vannak, a pöttyöket pedig majd az élet ráfesti.

Keresztapja is jelen volt, amikor beszélgettünk és elmondta Annuska, hogy neki milyen sokat jelent az, hogy a keresztszülei a vér szerinti kapcsolat hiányától függetlenül terelgetik a sorsát. Gyula és Erzsi önzetlenül topon volt, amikor segítség kellett. Ezek a tettek mindig visszajárnak. Érszűkületes keresztpapáját az izomlázig tornásztatta ma délután az udvaron Annuska.

Ha van az életben egy háló, ami fenntart, akkor nincs mitől félni, ha pedig nincs, az maga a kudarc, hogy semmire sem vagy képes! Anna is keresztszülő, mert az Akadémián az elsősöket az „öregek” patronálják.

Miért e hörgés, s miért a rombolás?

Az Európa Kávéház igen színes forgatag. Gyakran országgyűlési képviselők találkozóhelye – legutóbb Veres és Szilvásy beszélgetésének voltam szemtanúja - de kereszténydemokraták, volt kisgazdák is megjelennek.

S persze bárki köznép. Igen jó tárgyalóhely – nekem is volt jó néhány órám arrafelé. És egy-két zsidó törzsasztal, talán a 30-as évek idejéből keltezve. Az ott ülők többsége akkor született, megélve az első vészkorszakot, sokan a másodikat is. Merthogy a zsidóságot 1945 után is kifosztották.  Szűcs (egykoron „Süss”) Ernőnél, az ÁVH második emberénél 40 kg aranyat, 257 kg ezüstöt és számtalan műértéket találtak letartóztatásakor. Döntően zsidó családoktól elkobozva. És számos zsidót kényszerítettek vagyona átadására (a kommunista párt javára), cserébe szabad útleveleket és szabad bőröndöket felkínálva. A kommunizmus sikeresen vette át a zsarolás eichmani rendszerét! És mellettük a jól zsarolható „kisnyilasokat”.

Az asztalnál a Kormányzó említésekor mindenkiben béke uralkodott, míg dr. Dániel említésekor felforrtak az indulatok. Rögzíteném: a törzsasztal körül a Horthy, Szálasi, Rákosi időszakot átélt és kifosztott emberek ültek. Zsidók!

No, ennél a törzsasztalnál, keresztény természetességgel leülve éppen egy Horthyról folyó vita közepébe csöppentem. Nem Horthyt szidták, de keresetlen szavakkal dr. Dánielt, a vörös vödrös tettest. Indulattal, de jó szakmaisággal elemezték primitív tudatlanságát a történelemről. És Horthy érdemeit a fehér diktatúra felszámolásában, kemény katonai kiállását a zsidók megmentése érdekében 1944-ben. Az asztalnál a Kormányzó említésekor mindenkiben béke uralkodott, míg dr. Dániel említésekor felforrtak az indulatok. Rögzíteném: a törzsasztal körül a Horthy, Szálasi, Rákosi időszakot átélt és kifosztott emberek ültek. Zsidók!

Ottó egy éve, a Szent István körútra kilépve ennyit mondott: „Látod! Innen balra élt a zsidó középosztály, jobbra a keresztény. De egy középosztály voltunk, egy osztályba jártunk. Különbség csak annyi volt, ki szombaton, ki vasárnap ját istentiszteletre. De a baráti kör közös volt, benne semmi különbség!”

Egy kis visszatekintés és előrenézés

Félidejéhez érkezett az Orbán-kormány, vele a Fidesz-KDNP kétharmadot nyerő pártkoalíciója. Annak idején a Vörösmarty téren jelentette be Orbán Viktor, hogy a kétharmados felhatalmazás birtokában nagy változások jönnek. Mindenki tudta, hogy ekkora választói háttérrel a Fidesz-KDNP nekiugrik a legkényesebb reformoknak is.

Orbán Viktor azzal a bizonyos 29 ponttal kezdte. Meghirdette a nyerészkedők, az állam zsebéből ingyenélők megrendszabályozását, az igazságtalanul magas fizetések felszámolását, a végkielégítések megadóztatását. E pontokban minden ott volt, amit a Fidesz a választási kampányában megígért. Benne volt a nagyon fontos családi adózás, az egykulcsos, 16%-os jövedelmi adózás bevezetése, a pártok támogatásának jelentős megnyirbálása, a kis- és középvállalkozások társasági nyereségadójának majdnem felére csökkentése, az állami luxus vásárlásoknak vagy a közüzemi díjaknak a befagyasztása.

Mindenben sikeres az Orbán kormány, csak éppen a legfontosabbal, a magyar gazdaság megújításával birkózik meg nagyon nehezen. Ennek legfőbb okát, az ország eladósítását, jól ismerjük.

A szociális biztonság megerősítése, a beruházási engedélyeztetés egyszerűsítése, a jelzálog bejegyzés megrendszabályozása, a családi ingatlanok családon belüli mozgásának illetékmentessége, a kilakoltatási moratórium, vagy éppen a bankok, biztosítók, lízingcégek kasszához szólítása. Az olyan “apróságokról” pedig, mint a kisebb házi munkák adómentessége, vagy a saját célra engedélyezett pálinkafőzés, már ne is szóljunk.

Valójában ez a 29 pont volt az, amivel az új kormány azonnal kivívta a külföld haragját. Mert a bankok, lízing cégek, biztosító társaságok legtöbbje nálunk idegen kézben van. Ők pedig ezt a közteherviselést egyáltalán nem akarták. A rájuk kirótt különadók miatt azonnal elrohantak a kormányaikhoz, és az Európai Unióhoz.

A belföldi nagyobb intézkedéseik között a legnagyobb ellenállást a magánnyugdíjpénztárak felszámolása, és a médiatörvény jelentette. Ezek nagyon fájtak, és a magyar szociálliberálisok is azonnal nyugathoz futottak. Ott pedig teljesen igaztalanul megbélyegezték Magyarországot. Ez a folyamat máig tart. Az USA Külügyminisztériuma a napokban adott ki egy magyar helyzetértékelést, amiben egy árva jó szó sincs az országról. Csak negatívum, ugyanazok az igaztalan vádak, amelyeket minden balliberális média immáron két esztendeje naponta sulykol az emberek fülébe.

Margit néni

Így is kezdhetném a soraimat: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Margit néni. De nem így kezdem, mert Margit néni nem volt, hanem van. Mikor csak teheti, batyujával és szatyraival jön a piacra.

Otthon is maradhatna és élhetné megérdemelt nyugdíjas napjait, de Őt nem ilyen fából faragták. Vállait sok évtized nyomja, napbarnított ráncos arcát a szoláriumban soha nem látták. Ő az utolsó nagy Mohikánok egyike, akik még köztünk vannak.

Életét a föld és annak szeretete töltötte ki. Igazi parasztasszony, akinek nem éppen leányálom volt az élete. Hamar megtanulta, milyen korán kelni, s hogy az állatok etetése az első, és csak azután jön majd a gazda. Mikor végzett, irány a kert, kézben a kapa. Ha kellett, a birkát nyírta, amit a mai napig is művel, igaz, ma már csak bemutató jelleggel. Ő volt az, aki keverte a maltert, hordta a téglát és gyereket nevelt, mikor romokban hevert az ország. Nézem kérges kezeit, melyekkel kapál, de tud simogatni is.