Teremtéstörténet
Az égi teremtő a hetedik napon megpihent. Megtehette, hiszen műve elkészült.
A mai teremtőknek ez nem adatik meg. Talán mert a mai teremtők erre, mifelénk többnyire politikusok. Amit pedig leginkább teremteni szeretnek, az a munkahely. A teremtésnek ez az ága meglehetősen sok kihívást tartogat, ám a magyar politikus áll elébe a megpróbáltatásoknak, nem retten meg, hanem sorban dolgozza ki a teremtés újabb és újabb módozatait.
Ezzel csupán annyi a baj, hogy a politikus a munkahelyteremtéshez legjobban akkor ért, ha éppen ellenzékben van, akkor viszont nagyon. Ez a teremthetnék azonban kormányra kerülvén általában gyorsan elpárolog, elenyészik és láss csudát, az immár új ellenzék néhány hét után sugallatot kap és máris bombázza a közvéleményt a munkahelyteremtés jobbnál jobb módozataival.
Ez a szereplőktől függetlenül van így, bármely kormánynak lehet 1-2 ígéretes éve, ám ezt azonnal követi legalább annyi kudarcos, a foglalkoztatottság érdemben nem nő.
A '90-es évek elején elszenvedett sokkot csak nem sikerül kiheverni, a számok százezres nagyságrendben ingáznak ide-oda, de a nagy áttörés elmarad. Márpedig az adósságcsapdából kikecmeregni csak akkor lehet, ha az adót termelők száma jelentősen megnő, s ezzel együtt az eltartottak száma csökken. Minden egyes új adófizető egyben eggyel kevesebb szociális juttatásra szorulót is jelent, illetve a fentiekből következően csak jelentene, mert az éppen kormányon lévők mindig teremtési amnéziában szenvednek.
Mivel jelenleg nem vagyok kormányon, ezért nem szeretnék a mindenkori ellenzék hibájába esni és nagyon jó, a világban mindenütt működő stratégiákat javasolni.
Mivel jelenleg nem vagyok kormányon, ezért nem szeretnék a mindenkori ellenzék hibájába esni és nagyon jó, a világban mindenütt működő stratégiákat javasolni. Errefelé a dolgok kicsit másként működnek, talán mert mi is mások vagyunk kicsit. Persze az is lehet csak másnak hisszük magunkat. Mindenesetre a másutt működő praktikák itt általában kudarcra vannak ítélve.
Ennek a speciális teremtéstörténetnek itt vége, úgy lett vége, hogy igazából el sem kezdődött soha. A mindenkori ellenzék bölcsességét szemlélve ez ügyben gondolhatom azt is, hogy ez az egész nem is kudarc, hanem tudatos taktika, mindenki játssza a maga szerepét, de igazából a dolgok jobbrafordulása egyik félnek sem érdeke. Kellenek a manipulálható kiszolgáltatottak, hogy az aktuális meccsek könnyedén lejátszhatók legyenek. A biztos egzisztenciával rendelkező, ám emiatt öntudatos és magát megvédeni képes rétegre csak mint díszletre, megmutatható célra van szükség, ám e réteg érdemi létszámbeli gyarapodása a „teremtőknek” nem érdeke.
Remélem, a fenti bekezdés csupán egy orwelli látomás részemről és a valósághoz semmi köze, ám az is meglehet, minden így van. Akkor e speciális teremtéstörténet szappanopera mennyiségű epizódjaira számíthatunk. Húsz évad heti rendszerességgel bármelyik sorozatnak becsületére válna, lehet, most újabb húsz évadra számíthatunk. Rimbaud-nak egy évad is elég volt a pokolban, nekünk néhánnyal több kell, míg:
… felvértezve perzselő türelemmel, bevonulunk a pompás városokba.
Rimbaud