Margit néni
Otthon is maradhatna és élhetné megérdemelt nyugdíjas napjait, de Őt nem ilyen fából faragták. Vállait sok évtized nyomja, napbarnított ráncos arcát a szoláriumban soha nem látták. Ő az utolsó nagy Mohikánok egyike, akik még köztünk vannak.
| Keserű kenyér |
|
Ha a kapát leteszed, Elfordítod kezed, |
Életét a föld és annak szeretete töltötte ki. Igazi parasztasszony, akinek nem éppen leányálom volt az élete. Hamar megtanulta, milyen korán kelni, s hogy az állatok etetése az első, és csak azután jön majd a gazda. Mikor végzett, irány a kert, kézben a kapa. Ha kellett, a birkát nyírta, amit a mai napig is művel, igaz, ma már csak bemutató jelleggel.
Ő volt az, aki keverte a maltert, hordta a téglát és gyereket nevelt, mikor romokban hevert az ország. Nézem kérges kezeit, melyekkel kapál, de tud simogatni is. Dolgozott a közösben nap mint nap, persze nem önként és dalolva, de tudomásul vette. Összeszorított fogakkal ugyan, de némán tűrte, mikor elvitték a télire félrerakott élelmiszert, ami a család megélhetéséhez kellett. Ismerte a túlélés minden csínját-bínját.
Elfogadta az életet olyannak, amilyen és mindig alkalmazkodott és tűrt. Ma sem fogadna el semmilyen támogatást sem. Nyugdíját a piacon egészíti ki a kertjében megtermett zöldséggel, gyümölccsel. Hajlott kora ellenére nem restelli az erdőt járni és gombászni. Az országát és a népét soha nem akarta elhagyni. Mert azt korán megtanulta, hogy sehol nincs kolbászból a kerítés.
Szívből kívánom, hogy még sokáig közöttünk legyen, mert csak most van igazán szüksége sok Margit nénire a magyar falunak.