Pillanatnyi időutazás

Fő utcaSétálok a sétálóutcán. Ritka pillanat. Nem rohanok a Fő utcán, nem sietek a Fő utcán, hanem ráérősen, nézelődve sétálok rajta. Körülöttem hömpölyög a tarka kavalkád, az idő… Fodros ruhás nők, sétapálcás, keménykalapos urak, pléhautós gyerekek. Népviseletbe öltözött árusok kínálják portékájukat, mobiltelefonnal fotózó turisták szürcsölik a jégkását. Hangulatfesztivál…

Nézelődöm, mert ráérek. Az utca velem együtt figyeli a forgatagot. Ő az a valamikori poros földút a földszintes házikókkal, aki aztán büszkén nézte az épülő emeletes bankszékházait; Őt festette meg Rippl, amikor kövezték, és Ő volt az, aki később megadóan tűrte, amikor leaszfaltozták. Már nem csodálkozott, amikor térkövezték, és büszkén hallgatta, hogy Ő az országban az első „sétálóutca”.

Ismerte az utcán poroszkáló fogatokat, eleinte talán számolta az automobilokat és megkönnyebbülten vette tudomásul, amikor kitiltották hátáról az autókat. Hallgatta a rikkancsokat, figyelte a felvonulókat, és most, velem együtt, mint valami régi filmet nézi a hangulatra vágyókat…

További hangulatos, maguktól és magukról mesélő fotók megtekinthetők az Ady Endre utca 10. kirakatában!