A róka, a sajt meg a két medvebocs. És a magyar föld sorsa...
A két medvebocs talált egy szép kerek sajtot. De nem tudtak megosztozni, ezért megkérték a rókát, hogy segítsen nekik. A róka megfelezte a sajtot, de nem egyformára sikerült. Az egyenlőség kedvéért – ma oly sokat használt fogalom - igyekezett a nagyobb fél sajtból leharapni. Nem sikerült tökéletesre, ezért most a másik darabból harapott. És az egyenlőség nevében további kiigazításokra kényszerült. Végül sikerült az egyenlőség: a két bocsnak egyenlő módon semmi nem maradt.
A róka viszont jóllakott!
Eltűnt a földesúr, a nemes, a kulák, számos helyen a pap is. S ki vette észre, hogy velük együtt a falu és a kisváros szervező ereje is.
1945-ben a Kisgazda Párt terjesztette be a földosztásról szóló törvényt. Ez olyan fontos esemény volt, hogy cirill betűkkel Sztálin elvtárs is elégedetten elolvasta, és jóváhagyását adta. A kisgazdák örültek, Sztálin meg tudta a következő lépést. A földet döntően nincstelen zsellérek és cselédek kapták, s bár általában nem rendelkeztek földművelési tapasztalatokkal, innen gazdagabbaknak érezhették magukat. Ez az érzés legtöbbjüknél tovább erősödött, amikor a „kizsákmányoló kulákokat” elkergették, lecsukták őket, földjüket elvették vagy bekényszerítették a kolhoz típusú TSZ-ekbe.
Eltűnt a földesúr, a nemes, a kulák, számos helyen a pap is. S ki vette észre, hogy velük együtt a falu és a kisváros szervező ereje is. A zsellérek és cselédek egy része komolyan vette birtokát. Szinte eszközök nélkül, embertelen körülmények közt kezdte művelni földjét, de néhány év alatt lett ló, szekér és eke. És szinte észrevétlenül bevonult a termelőszövetkezetbe. A hagyományos parasztság tiltakozott – de a gumibot, a csizmatalp és zsarolások sora meggyőzte, hogy még mindig jobb bent lenni, mint kint, meggyötörve, ellehetetlenítve, állandó rettegés között.
Az idegenből jött TSZ-elnökök semmit sem éreztek a helyi érdekekből és értékekből – de hát pont ez volt küldetésük lényege. Legtöbbjük a hatalmat ismerte, a mezőgazdaságot alig. S itt érdemes a korábbi évszázadok földhöz jutási folyamatait megérteni. Az 1920-as években három hullámban megtörtént földosztás egy elvet követett: a nagybirtokosoktól elvett kb. 5%-ot, s azt az I. világháborúban magas érdemeket szerzett „vitézek” közt osztotta ki. Ezek voltak a vitézi földek, melynek gazdája, családja által közvetítetten, legtöbbször földhöz is értő ember volt.
A jobban tájékozott brókerek fityingért vásárolták a száz hektárokat. A MAGOSZ-tól hallott adatok szerint ma több földbirtokosnál és nagyobb földbirtokok vannak, mint a háború előtt!
Megjegyzendő, hogy a nagybirtokossá vált főnemesség többsége is egykor a nemzet oldalán történt harcok után kapta a földjét, döntően a XVII. században. „Azé a föld, aki megharcol érte, s művelje meg, ha tudja” - mondhatnánk az alapelvet, melyet a II. világháború után vetettek el. A legtöbb hős föld helyett börtönt kapott – mert harcolni mert a dicsőséges Szovjetunió ellen, mely sikerrel leigázta nemzetünket.
A magántulajdonban lévő földeket „természetesen” ellenérték nélkül államosították, vagy TSZ-részarányként kollektivizálták. Így működött ez a 90-es évekig, mikor is Szlovákiával és Romániával ellentétben nem adták vissza tulajdonosaiknak, hanem „kárpótlási jegyet” osztottak, melynek értéke a tőzsdén néhány hónap után a névérték 17%-ára süllyedt. A kárpótlás degresszív és felülről limitált volt. Az ország leggazdagabb embere, herceg Esterházy Pál után is legfeljebb 5 millió forint kárpótlást kaphatott együtt az összes örököse.
És akkor mi lett a föld sorsa? Számos falu számos lakója főleg a városba költözött, azt sem tudta, mit kezdjen a földre váltható kárpótlási jeggyel. Örült, ha 17% helyett 50-80%-on eladta. A TSZ-részarányokat 500-800 Ft/aranykorona értéken lehetett venni, ma ez sok helyen 45.000 Ft/AK.
A jobban tájékozott brókerek fityingért vásárolták a száz hektárokat. A MAGOSZ-tól hallott adatok szerint ma több földbirtokosnál és nagyobb földbirtokok vannak, mint a háború előtt!
És ki beszél ma földosztásról?!
Ma legtöbbször azt sem tudjuk, ki a földbirtokos! És 2014 után mely külföldi multimilliárdos vásárolja fel a spekulánsok mai birtokait? Úgy tűnik, lassanként kisétál lábunk alól a magyar föld! S persze a víz, és a számunkra elfogyó levegő.
„Gondoljátok meg proletárok!” Ha más keretrendszerben is, de él és életszerű költőnk szava!