Somogyi parasztbarack
Igen, a somogyi parasztbarack nem indulhat a szépségversenyen. Mérete a közepesnél kisebb és szinte mindig rozsdás, mondhatni ragyás. Talán a radai rosseb hangulat megjelenítője. Míg belé nem harapunk.
No, akkor kérem a kedves olvasót, vegyen meg egy kiló barackot 350-500 forintért, kóstolja meg, és utána a somogyi parasztbarackot!
Ha megengedik, én a somogyi parasztbaracknál maradok. Szoktam kapni, de venni nem lehet! Ilyen rozsdás vagy éppen ragyás barackot nem vesz át semmilyen multi. Ott csak szépet lehet kapni!
Kicsit keményebb a „bubblegum”-nál, az órákig rágható guminál, tehát rágóguminál, bár erős az fogsorok nem ártanak. Néha még íze is akad, bár ritkán. Viszont van minden évszakban. A multiknál. Somogyi parasztbarack a multik standján sosem. A piacon is ritkán.
A szépség és forma mindenek előtt! Attól eladható az áru! Mert belekóstolni csak fizetés után lehet. Mikor megnyitom az internetet, minden 8. címszó:
„Levetkőzött?” vagy „Levetkőzik-e?”
Ez a piaci kínálat! Mindig akad kukkolni való! Látvány a világ! A tartalom másodlagos. S persze a neten nincs tartalomvizsgálat. Csak vágyfantázia. De hát erre épül a „valóságvilág”.
Én maradi pedig a somogyi parasztbarackot szeretem. És persze fogyasztani, amiben van íz és tartalom! Tessék összehasonlítani a kertben felnevelkedett csirkét a nagyipari tápon, zárt rendszerben nevelt kelet-ázsiaival.
Az értékek legtöbbször köröttünk találhatóak, igaz, egy élelmiszer-áruházban egyszerűbb bevásárolni.
